A késleltetett választásos kísérlethez (Wheeler) szeretnék hozzátenni egy térelméleti gondolatot.
Az algebrai kvantumtérelméletben (AQFT, Haag-Kastler) ismert tétel, hogy a téridőn(! - tehát nem a téren) majdnem minden rendszer összefonódott. Mivel a téridőről van szó, ez a jövőre is vonatkozik.
A meghökkentő az szokott lenni a késleltetett választásos kísérletnél (tehát Wheeler, Delayed Choice Experiment, 1978.), hogy a laboráns döntéséről, hogy végül mér-e, a részecske mintha időben előre tudna, és a megfelelő - részecske vagy hullám - állapotban van.
Ez azonban nem annyira meglepő, ha a rendszereket és kapcsolataikat reprezentáló C*-algebrákat (amelyekben az operátorok vannak) az AQFT-ben téridő-régióban tekintjük (vagyis az összefonódottság az egész téridőn van, akár térszerűen, persze), és ez néha úgy nyilvánul meg, hogy időben (majdnem minden) későbbi rendszer (majdnem minden) korábbi rendszerrel összefonódott. A laboráns (vagy mérőeszköz) döntése is a rendszerhez tartozik, így ha valahogyan dönt (mondjuk a path information rekonstruálása a kérdés), az korábban is a rendszerállapot része, és az interferencia eszerint jelenik meg.
Ez az EPR-jelenség egy formája; egyúttal a Block Universe - hipotéziseket is támogatja, hiszen ez azt jelenti, hogy a múlt és jövő létezik, sőt, szerves része a jelen rendszer szerkezetének. Egy rendszer pedig állhat részben a bonyolult és makroméretű laboránsból is, ami sokszor, mint nonszensz jelenik meg az EPR-értelmezésekben.
Az egész gondolat lényege azonban az, hogy a C*-algebra a téridőn (az Alekszandrov-topológia diamond-jain) van, vagyis még a specrelnek is szerepe van, holott pont az szokott ilyenkor a gond lenni.
