Az a geometria, amit az R^4 lezárásával adtam meg, persze természetes módon (legalább részlegesen) projektív, és nagyon hasonlít a projektív geometria legfontosabb esetéhez.
Azt állítottam, hogy R^4 egyenesei nem metszik a gömbhéjat, de ez nem tartható. Az euklideszi egyenesek igenis metszhetik a végtelenben a héjat, és folytatódhatnak rajta (főkörként is).
Vajon az euklideszi egyenest ÉS a folytatást, ha az főkör, egyenesként definiáljuk-e? Ez döntés (definíció) kérdésének tűnik, és fizikai motivációnak kell a meghatározónak lennie (abban, hogy mit tartunk egyenesnek).
És ha az ideális felületről az euklideszire való "ugrálást" egyenesnek definiáljuk, mi van akkor, ha a főkörről visszatérünk (akár végtelenül sokszor) R^4-beli euklideszi egyenesre, majd ismét vissza - az is legyen egyenes az egész geometriában?
A héjon van egy gömbi geometria. A főkörök (egyenesek) már mindig metszik egymást.
Mindezeket nincs időm-lehetőségem végiggondolni, de persze a hagyományos projektív geometriában is felmerülhet, hogy egy egyenesről az ideális egyenesre térvén, azon "továbbhaladva", és másik egyenesre lekanyarodva, miféle térelemet kapunk?
Annál is inkább, mert pl. R^3-at nézve, hagyományosan, egy altér-síkon a párhuzamos egyenesek meghatároznak egy ideális pontot; és ahogyan elforgatjuk őket, kapunk ideális egyenest. Én ugyan valami mást szerettem volna, de ez a projektív geometria valójában (intuitívan és zavarba ejtően) nagyon hasonlít arra, amit csinálni akarunk.
Azok számára, akik a kvantummechanikában otthon vannak: egy lezárási operátorhoz "zárt halmazok" és teljes háló tartozik. Érdekes meggondolni, hogy itt mi lehet a teljes háló, hasznos-e valamire?
Elnézést azoktól, akik olvasnak, más irányban is kell gondolkodnom, most erőfeszítés erre is figyelni.
