Mindenféle laikus kérdés

[szabiku]

Az utolsó idézett mondatot Wigner Jenő tanulmányából írtam ki egy az egyben a 224. oldalról, de nekem sem tetszik túlzottan mondatszerkezetileg. Holnap majd értelmezem, most mennem kell aludni.

[Banzai]

[api]

[szabiku]

[tuloktulok]

[api]

[Rigel]

[KovPityu]

Lenne három fotonnal kapcsolatos laikus kérdésem:

1. Lokalizált térben?
2. Érvényes rá az eltolási invariancia?
3. Transzverzális hullám?

[tuloktulok]

@api
Azt hiszem rájöttem mi lehet a sok félreértésem oka. Leírom az elképzeléseimet és javíts ki kérlek ahol elcsúszok!
Szóval vegyünk pl. egy nagy doboz gázatomot! Tegyük fel, hogy a doboz hullámfüggvényének fölírásához szükséges összes adat a fizikus rendelkezésére áll (lehet, hogy már itt elkövetem az első hibát?) és az összes részecskét figyelembe véve felírja a doboz csillió változós matematikai modelljét!
És innen homályos a forgatókönyv. Két lehetőséget tudok elképzelni, de mind a kettő újabb kérdéseket vet föl.
1-A tudós a papír fölé görnyedve vadul számol és a kiinduló paraméterek alapján meghatározza az összes részecske, összes valószínőségének eloszlását.
Namost ilyenkor az egyenletek megoldása adhat olyan eredményt, hogy bizonyos eseményeknek be kell következniük, hogy a valószínűség 1 és minden más lehetőség kizárt? Mert akkor a hullámfüggvény valamikor két ceruzahegyezés között omlik össze. Nem mérés kell hozzá, hanem elszánt fizikus. (Gyanítom nem ez a helyzet.)
2-A tudós a papír fölé görnyedve vadul számol és a kiinduló paraméterek alapján meghatározza az összes részecske, összes valószínőségének eloszlását.
Az egyenleteket megoldva nem jöhet ki teljes bizonyosság. Kiszámolta, hogy ha nagyon sok ugyanilyen doboza lenne, ugyanilyen kezdő paraméterekkel, akkor mindegyiket megmérve egy bizonyos esemény milyen statisztikai valószínűséggel következne be. A mérés egyezne a számolással, mert a modell jó.
De hogyan lehet olyan modell jó, ami önmagában semmi bizonyosat nem tud a valóságról mondani? Úgy értem ebben a modellben semmilyen részecske állapota nem változhat meg, hisz az a redukciót feltételezné. Márpedig a világban akkor is történnek dolgok, ha nem figyeljük.

A másik zavaros rész, hogy egy ilyen modellben nagyon sokféle esemény történhet, amit megfigyelve a függvény összeomlik. Az összeomlás tulajdonképpen attól függ, hogy melyiket mérem?
Vagy a redukció csak egy matematikai "fogás" amikor bizonyos paraméterek 0, vagy 1 értéket vesznek fel és azután azzal kell tovább számolni? De úgy tudom az összes kísérlet szerint ez egy valós jelenség, ami valami módon a méréstől függ.

Szóval nagyon kusza az egész.

[api]

A kvantumvilágban is van rengeteg határozott állapot, például az elektronok energiái a gerjesztetlen atomokban. Tehát határozott állapotokat egyáltalán nem csak mérések hozhatnak létre. A fizikusok számolásai meg sohasem, azzal csak felderítik, mikor következnek be. Tehát nem egyszerűen matematikai "fogás".

Kevert állapotból határozott állapotba mindenféle kölcsönhatások miatt ugrik a hullámfüggvény, ezeknek csak elenyésző része ember állította tudatos csapda, más néven mérés. Sőt, minél nagyobb a rendszer, annál nehezebb minden mástól annyira elszigetelni, hogy megőrizze a kevert állapotát. Rigel nem sokkal feljebb erre utalt a kvantumszámítógépekkel kapcsolatban. Mert a kevert állapotok csak akkor maradnak egyben, ha koherencia alakul ki közöttük, ha ez megszűnik, szétszaladnak a komponenseik. (Vigyázz, nem azt mondom, hogy a különböző részecskék szaladnak szét, hanem akár egyetlen részecske állapotának összetevői.) Gondolj itt több hullám összegére, amelyek így együtt kiadnak valami szép eredő hullámformát, de ha nem pontosan egyforma a terjedési sebességük (vagyis nincs közöttük koherencia), akkor ez az alakzat szétfolyik, leomlik. De amikor a sok hullám sok mindenféle dologgal (például rezonátorokkal) találkozik, hajlamosak inkább azokkal koherenciába lépni, és kiesni az egymással való koherenciából. Ezt hívják dekoherenciának, és a dolgot ma már sokkal részletesebben lehet magyarázni ezzel a mechanizmussal, mint amikor a kvantummechanika alapító atyái egyszerűen a hullámfüggvény mérés általi összeomlásáról beszéltek. Ez volt a koppenhágai iskola.