Szerző: szabiku » 2015.09.17. 21:01
Persze én is most mindenféle hajtómű nélkül gondolom, tehát csakis szabadesésből.
Kifordítva a dolgot, ha kifelé jönnék radiálisan az eseményhorizont_RÓL, még ha fény lennék sem jutnák el a végtelenbe, sőt egész egyszerűen egyhelyben maradnák, és leregadva a horizontra folyton csak jönnék kifelé -vel, ami átszámítva nulla abban a koordináta-rendszerben, melyben a horizont, vagyis a feketelyuk nyugszik.
De nem is ez a lényeg. Hanem, ha az eseményhorizont előttről tartanék kifelé, és tömeges vagyok, akkor bármennyire is közel lenne a kezdősebességem -hez (ugye abban a koordináta-rendszerben, melyben az eseményhorizont nyugvó), sosem jutnák el a végtelenbe, mert már véges távolságra megállnék, és visszaszívna a feketelyuk. (Legfeljebb sokáig tartana az egész.) Tehát visszafordítva, a majdnem végtelenből a nyugvó tömeges test már szerintem infinitezimálisan közel fénysebességgel ér oda a horizonthoz csak a szabadesés következtében. Következik --> a számolásban érzésem szerint teljes vöröseltolódást kell nyerni visszatekintve a távoli (vagyis a feketelyuk koordináta-rendszerében szintén nyugvó objektum által kibocsájtott) fényre, azaz semmit, ha úgy kezdjük a számolást, hogy az integrálási konstanst nullának vesszük.
Nem tudom hirtelen jól gondolom-e.
(Nyilván a próbatest (én) szinte végtelen, vagy ahhoz közeli energiája beleszólna a téridő-görbületbe, de ez elvileg is elválaszthatatlan, és ezért most muszáj egy picit idealizálni, azaz ezt figyelmen kívül hagyni.)