Fekete lyuk

[Nullstejn]

Köszönöm, hogy régmúlt analízis tanulmányaimat felpofoztad kissé. Beláttam, kell a belső fgv, ha ki is esik. Ugye, ha hallgattam volna...

[szabiku]

[Nullstejn]

Kedves Szabiku, megy ez neked. Javaslatom, hogy ne módosíts, ha írásodra már jött válasz, megfogant.

Véleményeid sokszor figyelmet érdemelnek, és mivel nálam képzettebbnek tűnsz, mindig figyelemmel olvaslak. De fontosabb, hogy mások, nálunknál sokkal hozzáértőbb emberek is válaszra méltónak találják írásaidat. Ezt meg kell becsülni, odafigyelni, és tanulni tőlük.
üdv: ZÉRÓSTEJN.

[szabiku]

Köszönöm, és igyekszem.
Azért néha küzdenem is kell.

[Nullstejn]

Küzdj Szabiku, és bízva bízzál!

[szabiku]

[szabiku]

Köszi, már látom...
Igen, azt a okot írtad is, csak tényleg úgy tűnt, hogy az eredmény mégis tágabb érvényű, ahogy most is írod, de szerintem, ha nagyon nagy az eltérés a mellettem elhaladó másik valaki zuhanósebessége és az enyém között, akkor ez a viszonyszám is nagyon, akár nagyságrendekkel eltérhet, mint egy egyszerű sima specreles esetben. De ez a legkisebb dilemma a számolással kapcsolatban.
Nekem csak egy megérzésem van, mégpedig, hogy ha a végtelenből indulok, akkor végtelenül megközelítem a fénysebességet, mire az eseményhorizonthoz érek, és ebből az következik, hogy a végtelenből jövő fény frekije visszatekintve nullára esik (max vöröseltolódás).
Ez nem lehet??

[szabiku]

Persze én is most mindenféle hajtómű nélkül gondolom, tehát csakis szabadesésből.

Kifordítva a dolgot, ha kifelé jönnék radiálisan az eseményhorizont_RÓL, még ha fény lennék sem jutnák el a végtelenbe, sőt egész egyszerűen egyhelyben maradnák, és leregadva a horizontra folyton csak jönnék kifelé -vel, ami átszámítva nulla abban a koordináta-rendszerben, melyben a horizont, vagyis a feketelyuk nyugszik.
De nem is ez a lényeg. Hanem, ha az eseményhorizont előttről tartanék kifelé, és tömeges vagyok, akkor bármennyire is közel lenne a kezdősebességem -hez (ugye abban a koordináta-rendszerben, melyben az eseményhorizont nyugvó), sosem jutnák el a végtelenbe, mert már véges távolságra megállnék, és visszaszívna a feketelyuk. (Legfeljebb sokáig tartana az egész.) Tehát visszafordítva, a majdnem végtelenből a nyugvó tömeges test már szerintem infinitezimálisan közel fénysebességgel ér oda a horizonthoz csak a szabadesés következtében. Következik --> a számolásban érzésem szerint teljes vöröseltolódást kell nyerni visszatekintve a távoli (vagyis a feketelyuk koordináta-rendszerében szintén nyugvó objektum által kibocsájtott) fényre, azaz semmit, ha úgy kezdjük a számolást, hogy az integrálási konstanst nullának vesszük.
Nem tudom hirtelen jól gondolom-e.
(Nyilván a próbatest (én) szinte végtelen, vagy ahhoz közeli energiája beleszólna a téridő-görbületbe, de ez elvileg is elválaszthatatlan, és ezért most muszáj egy picit idealizálni, azaz ezt figyelmen kívül hagyni.)

[szabiku]

[szabiku]