Köszönet apinak a remek ismertetésért!
Az én elgondolásom a Gauss tételről (pontosabban annak általánosabbjáról) viszonylag egyszerű, és a következő:
A lokális megmaradást az fejezi ki a specrelben (most nincs gravitáció), hogy az energia-impulzus-tenzor "nemkovariáns" divergenciája nulla:
Ezen tulajdonképpen látszik, hogy vektor, tehát már csak integrálnom kell egy valamilyen négyes térfogatra, ha valami kiterjedt dologhoz valamilyen energia jellegű vektort akarok rendelni, ami már nem sűrűséget jelent, és az egész kiterjedt valamihez tartozik, mint egy
pontszerű "objektumhoz" (amit aztán ha akarok, újra elhelyezhetek
a térben... stb.) [
vigyázat! az aláhúzott rész most tulajdonképpen csak egy eseményt jelent, mert a négyestér egy pontja...].
Ez így egészen általános, és mivel a tárgyak a mi világunkban háromdimenziós kiterjedésben öltenek jellemzően testet, ezért az csak egy speciális esete az általánosságnak (vagyis magyarán speciálisan lehet csak az hipersíkra integrálni, és akkor az megfelel a hagyományos háromdimenziós térfogatnak, amelyben a hagyományos Gauss tétel meg lett fogalmazva anno).
No, akkor integráljunk (most indexet használok):
A négyzet valamilyen mennyiséget jelöl, és
semmilyen olyan kikötés nincs rá, hogy szabályos skalár, vektor vagy tenzor legyen. A harmadik integrálban a négyestérfogat-elemet felbontottam a vektorra, és annak duálisára a háromdimenziós hiperfelületre. A negyedik integrálban átcsoportosítottam az összegzéseket úgy, hogy abból előálljon , mint a (koordináták szerint) többváltozós függvény differenciálja, és így a hatodik integrálban redukáltam belőle -t. Ezzel az integrálás már csak a négyestérfogatot körülzáró határfelületre maradt.
Ez teljesen formális eljárás. Ennek a görbült tér nem akadály, és így a megmaradási tétel lokálisan és globálisan is fennáll a görbült térben is szerintem. (Persze görbült térben az integrál általában már nem lesz vektor vagy tenzor, hiába volt az, de itt ez nem lényeg, mert azt nem fogjuk kiszámolgatni konkrétan, mert minek...)