Kvantumradír, késleltetett választás

[szabiku]

Persze, az alapkérdés pontos megválaszolásához csak az egyik (szkeptikus) utat vázoltam.
A wikipédiás linken én nem találtam már semmit..
Hát, megpróbálok valamit még ki okumlálni, de ahhoz nekem is idő kell.. nem mára jön majd össze de holnapra sem az tuti, mert nem vagyok nagy kvantumfizikás. A szakik meg élből nem harapnak jobban erre... (szerintem a fenti okok miatt)
De ha megvan a válasz, kifeszítjük ezt a Walborn gyereket.
Vagy részben megdőlnek az eddigi elméletek

[szabiku]

[Idegfúzió]

Szabiku, ha az angol nem annyira megy, akkor ezt érdemes megnézned:
http://wigner.elte.hu/koltai/labor/parts/22qe.pdf
Számomra ez alapján sem világos, hogy a QWP mit is csinál, vagy mit nem. De elég részletesen le van írva a kísérlet.

Sanyi_Laci, szerintem itt van egy-két olyan alapismeret hiány részemről, amit azért könnyen eloszlathatnának még nem túl magas QM képzettséggel is, úgyhogy én sem igazán értem, hogy miért nem harap senki a témára. Nem a helyes filozófiai értelmezésről van itt szó, hanem arról csak, hogy mi az a fizikai tényező a kísérleti elrendezésben, aminek függvénye a "fáziseltolódás". Szerintem ez még nem a Szent Grál. Tudom, lehet hogy ebben (is) tévedek. Ha mégis beletenyereltem volna abba lényegi kérdésbe, amire senki se tudja a választ, akkor meg hurrá! De valaki azért ezt is megerősíthetné.

Persze nem vagyok telhetetlen, és így is sokat köszönhetek ennek a fórumnak, csak így tovább! Én meg türelmesen várom, hogy valaki segítsen, addig töröm tovább a fejem...

[api]

Bár távolról sem vagyok a kérdés szakértője, megpróbálom elmondani, amit tudok róla.
Először is gondolom, a QWP lemezek funkcióját érted, azt nagyon világosan elmagyarázza Koltai János az általad hivatkozott egyetemi hallgatói kísérlet leírásában. Talán inkább azzal van gondod, hogy miként képes ellátni a szerepét, vagyis megszüntetni az interferenciát pusztán azáltal, hogy megteremti a lehetőséget megállapítani, melyik résen jött a foton. (Tehát ennek csak a lehetősége van meg, mert a kísérletben igazából nem is nézik, hisz nem mérik meg a beérkező fotonok polarizációját.) Vagy még elképesztőbb módon, később miként képes mégiscsak megengedni az interferenciát, ha a foton párján ellehetetlenítjük a polarizáció megállapítását, olyan távol, ahonnét semmiféle információ se érhetne oda időben. Sőt a résválasztás ilyen kiradírozása akár utólag is történhet, az interferenciakép már korábban kialakul.

Annak ellenére, hogy a fotonok (és egyéb részecskék) pontszerűen és pillanatszerűen emittálódnak és nyelődnek el, a mozgásukat legtöbbször nem lehet ilyen lokalizáltan elképzelni. Sokkal inkább azt mondhatjuk, hogy egyszerre mindenhol és minden időben vannak bizonyos valószínűséggel. Ezt az állapotfüggvényük úgy írja le, mint egy térben és időben kiterjedt hullámot.

A fotonra nem érdemes úgy tekinteni, mint egy tárgyra, hanem mint egy rezgésre képes rendszer (pl. lineáris oszcillátor, elektromágneses mező) valamelyik rezgési módusának egy gerjesztésére. (A rendszereknek lehetnek különböző módusai, s azok gerjesztetlen, vagy első, második és magasabb szintre gerjesztett állapotban.)

De két összefonódott foton, nem két darab egymástól független foton összege, hanem például egy módus második szintre való gerjesztése, vagy két egymással összefüggő módus első szintre gerjesztése. Talán helytelen is őket két összefonódott részecskének nevezni, mert ez inkább egyetlen dolog, egy kétrészecske. Még akkor is, ha kilométerekre vagy fényévekre terjedt szét, megmarad a belső összefüggése, korrelációi, amik nem vesznek tudomást a térről és az időről. (Az összefonódott állapotot a külső zavaró hatások miatt nem könnyű fenntartani, mert ha a kétfoton egyes részei eltérő környezetbe kerülnek, s azzal összefonódnak, visszahatásként lerombolódhat közöttük a koherencia.) A kétrészecskék belső korrelációi láthatóan felülállnak a közönséges tárgyak közötti lokális és oksági viszonyokon, de a tapasztalatok szerint nem alkalmasak információ átvitelére, tehát nem mondanak ellent a fény határsebességi mivoltának. (Ennek elemzése hosszadalmasabb, mint, hogy itt most belekezdjek.)

Ha így tekintünk a kétfotonokra, akkor talán jobban érthető, vagy inkább csak elfogadható, hogy a QWP lemezek puszta jelenléte eltörli az interferenciát, anélkül, hogy valaki kiolvasná belőlük a "melyik út" információt, vagy hogy messze és utólag manipulálva a polgárszűrőt, itt és most visszajön az interferenciakép. Annak az ELTE-s mérési segédletnek a szerzője szerintem jól elmagyarázza, hogyan érdemes viszonyulni ehhez a különös világhoz. Például a következőképp: "Ebben a kísérletsorozatban minden mérés során megváltozott a fotonok összefonódása. Ez okozta a gyakran meglepő megfigyeléseket. Szeretjük azt gondolni, hogy a p-foton itt van, az s-foton pedig valahol máshol – tőle elválasztva. De ez nem így van."

Ha pedig a nálam tájékozottabb hozzászólók kiigazítják amit leírtam, abból szívesen tanulok.

[szabiku]

Nekem nem tűnik hitelesnek ez a kvantumradír, de megpróbálom értelmezni, a kevés hozzáértésemmel.
A második oldal (1) egyenlete igaz (tegyük fel), utána nem értem igazán!
Hogy azt állítom (1) igaz, még nem jelenti azt, hogy értelmi összefüggésben is van a vázolt kétréses kísérlettel (mert szerintem hiányos, és ezért/plusz rossz is...).
De most tekintsünk el ettől.
Az (1) egyenlet azt jelenti, hogy összead két hullámfüggvényt/vektort, és újra normáltá teszi.
Menjünk vissza általános iskolába.
Van egy egységnyi oldalú négyzetem.
Mennyi annak az átlója? Győk kettő.
Akkor képzeld el, hogy vektort jelent a két szomszédos oldala.
Azért mondtam négyzetet, mert ez a két vektor független egymástól, és ezért egymásra merőlegesek.
Azért mondtam egységnyi oldalút, mert ezek a vektorok (amik a hullámfüggvényt/valószínűségi amplitúdót jelentik ugye) egyre normáltak.
Azért mondtam, hogy nézzük ennek a négyzetnek az átlóját, mert összeadjuk ezeket a hullámfüggvényeket/vektorokat/valószínűségi amplitúdókat.
És azért osztunk gyök kettővel, hogy újra egyre legyen normálva az eredő hullámfüggvényünk/vektorunk/valószínűségi amplitúdónk, ami az egész rendszerünket leírja.
Talán így érthető, ahogy gondolom az egy per gyök kettőt az (1) képletben.
Mit mond még ez az egy per gyök kettő, amennyiben újra normáltá tesz??
Hát azt, hogy annak a két rész-eseménynek nincs közös állapota/összetevője/része.
Nincs olyan része az eredő hullámfüggvénynek/vektornak/valószínűségi amplitúdónak, ami a két összeadott komponensben azonosan szerepelne, mert azok az összetevők megkétszereződnének, és az eredő normálásához azokat kettővel kellene osztani, de minden összetevőt gyök kettővel oszt az egyenlet jobb oldala.
Tehát, akkor ebben sehol sincs olyan, hogy egy részecske mindkét résen átmegy.
Akkor, hogy a lópikulába lehetne is a továbbiakban ilyet kihozni belőle???
Az a kifejtés ami az (1) képlet után jön, egyelőre számomra értelmetlen.
Hogy a lópiklibe hozott ki ilyen keresztszorzatot, mint az a két tag??
Mindkettő azt jelenti, hogy az egyik állapot (ami a becsapódás előtt volt) az r-en keresztül (ami a becsapódott állapot) a másikba kerül (ami szintén a becsapódás előtti állapot), és fordítva.
Visszapattan az ernyőről a foton és a becsapódás előtti másik állapotába kerül, mintha a másik résen ment volna keresztül, vagy mi a fene??
Aztán jön az M, ami hatás nélkül megjelőli a fotont attól függően, hogy melyik résen ment át. Hmm... A rejtett paramétert beállítja, vagy mi a nyavaja??
Tovább már nem is elemzem... (két ketvektor félszimbólum összeszorzásával szerintem tenzort tesz egyenlővé vektorral... )

[Banzai]

[mmormota]

[mmormota]

[mmormota]

[szabiku]