Köszi
Most már kezdem penzeni, merthogy olyan nincs, hogy egy pillanatra begyújtjuk a motorokat a hajón, dgy azért fogalmazta meg így a feladatot, hogy ne vesződjünk a gyorsulással, mert a lényeg a kötelben fellépő feszűltség volt, amihez csak maga az állapotváltozás kell.
Ezzel a tolóerő kérdésevel átléptünk mechanikából a kinematikában.
Biztos van módszer a gyorsulást leírni a grafikusan is téridőben, hiszen a sinh, cosh és tanh(chi) folytonos függvények és deriválható.
Meglestem Hraskó Péter professzór úr egyik írományát (Fizikai Szemle 2006/2. 61.o.-
http://wwwold.kfki.hu/fszemle/archivum/ ... o0602.html ) és megvilágosodott az is, hogy a newtoni fizikában olyan nyilvánvaló jelenség mind egy tolóerő állandó munkája- ami a végtelenségig képes gyorsítani egy hajót, a speciális relativitáselmeletben nem érvényes. A megoldás amit bemutat az anyag nagyon érdekes, mert nem használja a relativisztikus tömegnövekedést.
Vegyünk egy m tömegű hajót és tóljuk meg egy F állandó erő kihejtő rakétamotorral.
A newtoni fizika szerint:
m dv = F dt, innen a= dv/dt = F/m = állandó.
Az egyre gyórsuló hajó sajátideje rövidebb (lassubb az űteme) egy kűlső megfigyelő számára, azaz
dtau= dt (1- v[2]/c[2])[1/2], ami nyilvánvalóan kisebb mind dt és ettől a rakétamotor kevesebb üzemagyagot tud elégetni a saját idejében és az F állandó marad.
Ezért analógiát vonva a newtoni és a specrel között, mivelhogy kis sebességeknél érvényes a newtoni fizika, ha a hajó sajátidejét használjuk a gyorsulás képletében, akkor
m dv = F dtau, innen m dv = F (1- v[2]/c[2])[1/2] dt, azaz a = dv/dt= (F/m) (1- v[2]/c[2])[1/2]
Tehát a sebbeség növelésével a gyorsulás tényleg csökken.

A DIA programot letőltöttem és megtanulom használni.