Úgy tudok elképzelni egy űrliftet mint egy oriásira nővelt 15o személyes sífelvonó kabin kötélpályát.
Ennek a kabinrendszernek van két tartókabele oszlopokra rögzítve (ez két 6omm vastag sodort acélkábel) és egy húzókábele ami kb. 35- 4o mm vastag, átvezetve egy húzódobon a fogadóállomáson. A kábelpalyán mindig két kabin van, az egyik lefele halad és üres es a másik felfele és tele, így kb. 15o x7o kg=1o.ooo kg hasznos súlyt kell csak húzon a motor, szemben a kb. 35.ooo kg kabin súly plusz a hasznos súly helyett. Állandó gravitációs körűlmények mellett. A húzókábel hossza pont a pályahossz plusz a dobon feltekert hossz.
Egy űrliftnél a húzódob mindenképpen a inditóállomáson kéne legyen, mivel áramot szállitani egy 4o.ooo km-res kábelen nehéz lenne. Ehhez a huzókábelt meg kell hosszabítani egy pályahosszal és végtelenesíteni kell.
Amikor a teli kabin indúl az inditóállomásról, akkor a legnagyobb a terhelés a dobon, de amikór felért, akkor az üres kabin sokkal nehezebb lesz, mind a teli. Sok energiát lehet így megtakarítani, mert a dobot egy adott pillanatban át lehetne állítani generátór üzemmódba.
A szén nanocsőnek a szakitószilárdsága 3oo szór nagyobb mind a szerkezeti acéle, a fajsúlya csak 13oo kg per köbméter.
Per pillanat léteznek 3-4 km hosszú acél kötélpályák, amik évtizedekig üzemelnek tíz méter per másodperces sebességgel.