Szerző: G.Á » 2018.05.27. 22:47
A feladat mögötti gondolat az az ismert tény rejlik, hogy minden szimmetriához rendelhető megmaradó mennyiség.
A szokásos térbeli eltolásszimmetriához jól ismert módon kapcsolódik az impulzusmegmaradás.
Az ideális szilárdtestek esetén azonban van egy másik, diszkrét eltolási szimmetriája is. (1D-s esetben a kristályrácsot jellemző "d" hossz többszörösével való eltolásra).
Emiatt lesz egy másik megmaradó mennyiség is, ezt hívjuk kvázi-impulzusnak.
A feladat esetén a látszólagos paradoxon megoldása éppen az, hogy az impulzus és a kváziimpulzus is megmarad.
A lényeg, hogy egy szabad részecske esetén, mint amilyen a feladatunkban a neutron, a kváziimpulzus és az impulzus azonos.
Emiatt lesz a kváziimpulzus-megmaradás
alakú lenni.
Ezzel egyidőben természetesen fennáll az impulzusmegmaradás is, ez biztosítja azt hogy a kristály egésze is kap impulzust.