Elírás volt. akart lenni. Elnézést.
Meg persze a magasabb hatványai.
Mert ha tart nullához, akkor a másodrendűen kicsi tagokat elhagyjuk. Így tanítják.
Ha ezt akarom integrálni, az olyan, mintha egy veszteséges tömörítés után akarnám az eredeti jelet megkapni. Amihez talán a varázslat is kevés.
Egyébként erre gondoltam:

illetve ez sokkal szemléletesebb:

Nézzük csak a számlálót a továbbiakban...
Hagyjuk el a másodrendűen kis tagokat:
Most vegyünk egy másik függvényt, aminek a számlálója a határérték képzésnél kicsit eltérő:
Nyilván tetszőleges számokat írhatok a négyzetes, köbös stb. tagok együtthatóinak. Tehát végtelen sok ilyen függvény van.
És ezek nem az integrálási konstansban különböznek.
Persze a mérnök táblázat segítségével integrál. Bronstein-Szemengyajev
De ha az eredeti függvényt vissza akarom kapni integráláskor, akkor az eldobált tagokra is szükség van - szerintem.
Persze nem biztos. Ez csak intuíció.
De ha helyesen tévedek, akkor...
tegyük ezt be a hatásintegrálba. Nem okoz ez valamiféle határozatlanságot?