Sajnos most hirtelen nem tudok mindent leírni amit le kellene, de néhány lényeges dolog:
-El kell dönteni hogy klasszikus elektrodinamikáról (elektromos/mágneses térerősség) vagy kvantumelektrodinamikáról (fotonok) akarsz beszélni.
Történetesen ha a fény koherens állapotát (mint amilyen lézerekben is nagyon jó közelítéssel keletkezik) vizsgálod, akkor arra van értelme összekötni a fotonszám-várható értéket az elektromos térerősség-várható értékével , de legáltalánosabban a fény nem írható le klasszikusan.
Ha olyan kérdést teszel fel, hogy mi jellemző egy darab fotonra, akkor az nem tárgyalható klasszikusan.
Természetesen elektromos térerősség (operátor) továbbra is értelmezhető, csak éppen nincsen klasszikus megfelelője, mert ekkor nem a várható értéknek jut domináns szerep.
Az általad beidézett jegyzet is bizonyára koherens állapotra vonatkozó megfontolásokat tartalmaz, de a koherens állapotokhoz nem meghatározott számú foton tartozik.
-Az E és B vektorok iránya időben változik. De talán ezt már sikerült tisztázni.
Az elektromágneses sugárzásokban, mivel a kettő szinkronban változik, --a vektoriális szorzás szabályai alapján-- a Poynting-vektor azonos irányban fog mutatni mindig, habár a nagysága változik. Ha ezenfelül egy konstans mágneses mező is szerepel a rendszerben, az legfeljebb egy időben oszcilláló (de időbeli átlagban nulla) energia-áramlást jelent pluszban.
-Az idézeteid, --ha lehetséges-- legyenek relevánsak az adott témával kapcsolatban.
-Tekintsünk két kvázi-monokromatikus fénysugarat az xy síkban, az egyszerűség kedvéért legyen az intenzitásuk és a frekvenciájuk azonos.
A hullámvektoraik irányának a szögfelezője mutasson az y irányba. Ekkor az egyik sugár hullámvektora (k_x, k_y,0), a másiké (-k_x, k_y,0).
A nyalábjaik legyenek véges vastagságúak, a nyaláb legyen a TEM00 jellegű, vagyis a nyaláb-keresztmetszetben az intenzitás közel Gauss-eloszlású.
Ha összeadjuk a térerősségeket, az átfedési tartományban cos(k_x k) alakú lesz az elektromos és a mágneses mező is. Ennek zérushelyei vannak, melyek y irányú egyenesek, pontosabban x-tengelyre merőleges síkok.
Ezekben a síkokban az elektromos térerősség vektora nulla, tehát a Poynting-vektor is az lesz!
Itt tehát sem jobbról balra, sem balról jobbra nem halad át az energia. Hová lesz akkor a két fényforrásból érkező energia?
És mi az, ami mégis eljut a két távoli fényfoltra?
Mivel a két nyaláb átfedési tartománya véges, a fent leírt kép csak a közepén érvényes. Az átfedési tartomány szélei felé a fentebb leírt null-felületek meghajlanak a fényforrások, illetve az ernyők felé. "Csatornák" alakulnak ki, amelyekben az energia áramolhat, a csatornák falát a nulla térerősségű pontok jelölik ki.
A baloldali nyaláb által hordozott energia nem jut el a jobboldali fényfoltba, hanem a másik nyalábon "visszaverődve", meghajolva a baloldali ernyőre jut, és fordítva. Érdemes lerajzolni a Poynting-vektorok mezőjét, az energiaáramlást.
A helyzet persze csak azért egyszerű, mert nagyon szimmetrikus elrendezést vizsgáltunk. Ha a két intenzitás különbözik, az erősebb sugár energiája megoszlik. Ha a frekvenciák is eltérőek, követhetetlenül bonyolult áramlás lép fel.
