---------------------------
Mint tudjuk, a csúszó súrlódási erő nem függ a súrlódó felület nagyságától, csak a csúszó test súlyától és a súrlódási együtthatótól. Készítsünk egy nagy fakockát, helyezzük szintén fából készült padlóra, és húzzuk vízszintesen egy madzaggal. Le kell győznünk az S = mű * G súrlódási erőt, ahol mű a súrlódási együttható, G a test súlya.
Készítsünk most a kockának egy primitív kereket! Erősítsünk a test alá, fixen hozzá rögzítve egy ugyanolyan fából készült hengert, ami kétoldalt túlnyúlik a kockán. A túlnyúló részekre húzzunk mindenféle csapágyazás nélkül egy-egy ugyanolyan fából készült lyukas korongot: a lyuk legyen akkora, hogy a fix tengely lötyögés nélkül éppen beleférjen. (A felbillenés elkerülésére egy harmadik segédkereket is alkalmazhatunk, de ez nem befolyásolja a problémát.) Húzzuk meg most vízszintesen előre a szerkezetet!
Köznapi tapasztalatai alapján mindenki úgy érzi, a kerekes kocsit sokkal könnyebben, kisebb erő befektetésével megmozdíthatjuk és vontathatjuk, mintha csak csúszna a fapadlón. Vizsgáljuk meg azonban részletesebben a fellépő erőhatásokat!
A kerék gördül a talajon, ott fellép némi gördülési ellenállás, de ezt elhanyagolhatjuk. A fix tengely és a rajta körbeforgó korongok között viszont fellép a fa-fa felületek közti csúszó súrlódás. Mivel a kerekek viselik a tengelyen hordozott fakocka teljes G súlyát, a súrlódási erő viszont független a felület nagyságától, így a tengely és a kerekek között ugyanakkora, S = mű * G súrlódási erő lép fel, mint amikor a kockát az asztalon húztuk. A kerekes "kocsi" vontatásához tehát ugyanakkora erőt kell kifejtenünk, mintha a kockát mindenféle segédszerkezet nélkül vontatnánk a fapadlón!
Ha nem takaríthatunk meg vele semennyi erőt, nem nyerünk semmit az alkalmazásával, miért használunk mégis kereket?
dgy
