Szia Srudolf!
Szerintem is tisztázzuk a kísérletet, van pár gondolatom meg persze kérdésem ezzel kapcsolatban.
Az alapfelállás:
Az álló megfigyelőtől az x tengelyén -300 000km-re, +260 000km-re és +300 000km-re elhelyezünk egy-egy objektumot, amelyek az álló megfigyelőhöz képest nyugalomban vannak.
A 260 000km/s sebességgel közlekedő űrhajó az x tengely mentén halad. Mikor az álló megfigyelő mellé ér, akkor indítja az álló megfigyelő és az űrhajón lévő megfigyelő is a stopperét, ez a 0 időpont. (Lehet venni olyan stoppereket, amelyek digitálisak és egyszerre akár négy különböző eseményt lehet mérni velük, úgyhogy lehet egy fő az űrhajó személyzete.) Igazából fotont indítani sem szükséges a +x és -x irányba, de mi azt szeretjük, így villantsunk is egyet a stopper megnyomásakor...
Az űrhajón lévő személyzet akkor állítja meg a stopperét, mikor a +260 000km-nél elhelyezett objektumhoz ér.
Ekkor az álló megfigyelő rendszerében 1s telik el, de ne siessünk a dolgok elébe!
Először csak matematikailag nézzük meg a kísérletben szereplő objektumok és szereplők koordinátáit és azok transzformációit a speciális Lorentz-transzformáció segítségével.
A megfigyelő szempontjából az idő és térkoordináták a 0 időpillanatban:
(0s,-300 000km; 0s,0km; 0s,+260 000km; 0s,+300 000km)
Ugyanezek a koordináták az űrhajó szempontjából a transzformáció után:
(+1,733s,-600 000km; 0s,0km; -1,502s,+520 000km, -1,733s,+600 00km)
Az űrhajón lévő stopper megnyomásakor, vagyis az álló megfigyelő szempontjából 1s elteltével az alábbiak lesznek a koordináták:
Álló megfigyelő:
(1s,-300 000km; 1s,0km; 1s,+260 000km; 1s,+300 000km)
Ugyanezek a koordináták az űrhajó szempontjából a transzformáció után:
(+3,733s,-1 120 000km; 2s,-520 000km; 0,498s,0km, 0,267s,+80 00km)
Mit látunk a koordinátákból?
Már kiindulási állapotban is szembetűnő, hogy az űrhajó személyzete szó szerint úgy érezheti, hogy maga mögött hagyta a múltat és előtte a jövő... Míg az álló rendszer koordináta rendszerében egységes az idő, addig a transzformált koordináták esetében az idő a térkoordináták függvénye.
Az álló rendszerben egységesen 1s idő alatt zajlott le a kísérlet, addig a mozgó rendszerben egységesen 2s idő telt el a kiindulási koordinátákhoz képest, bár az űrhajó sajátideje kb.0,5s.
A távolságok a mozgó rendszerben duplázódtak az álló rendszerben mért távolságokhoz képest, iránytól függetlenül, tehát szimmetrikusan, míg az idő nem a csak a sebesség, hanem a távolság függvénye is és aszimmetrikus a transzformáció.
Lehetséges, hogy joggal merül fel az a gondolat bennünk, hogy mit válaszolna az űrhajós egy ilyen fura koordinázottságú világban azokra a kérdésekre, hogy:
Mennyi idővel ezelőtt hagyta el az űrhajó haladási irányával ellentétes irányban indított foton az űrhajót?
Mennyi idővel ezelőtt indult el az űrhajó az "álló" megfigyelőtől?
Mennyi ideig tartott az utazás?
Mennyi idővel ezelőtt hagyta el az űrhajó haladási irányával megegyező irányban indított foton az űrhajót?
Nekem is természetesebbnek tűnne egy olyan koordináta transzformáció, ami az időre szimmetrikus, vagyis a mértéke csak a sebességtől függne, de a teljes rendszerben egységes lenne. A fénysebesség állandóságának biztosítása végett a tér koordinátázása lenne aszimmetrikus, vagyis a mozgás irányában csökkenne az egység, nőne a mért távolság, a mozgás irányával ellentétes irányban pedig nőne az egység, csökkennének a mért távolságok az álló rendszerben mért távolságokhoz képest. Azért is szimpatikus ez a megoldás, mert ilyen, a mozgásból származó aszimmetrikus téridő deformációról írtam már eleget... Matematikailag valószínűleg ki lehetne találni egy ilyen transzformációt, de nem tudtam még foglalkozni azzal, hogy mik lennének a következményei egy ilyen rendszernek.
