Szerző: dgy » 2016.12.28. 14:19
A Planck-féle méretskála azt jelzi, hogy a kvantumelmélet jelenlegi verziója szerint a Planck-hossznál pontosabban nem lehet meghatározni egyetlen objektum helyzetét sem. Ez azonban nem mond semmit magának a térnek és az időnek a tulajdonságairól.
Persze mindenki abban reménykedik, hogy egyszer majd sikerül egyesíteni a kvantumelméletet és az általános relativitáselméletet. Ekkor a kvantumos objektumok Planck-skálán mutatott viselkedése nem furcsa aberráció, hanem az elmélet szerves része lesz. Ez a majdani elmélet nyilván egészen más fogalmakkal beszél majd a térről és az időről, mint a mai - és nagy valószínűséggel az olyan fogalmak, mint a folytonosság, egyszerűen értelmetlenné válnak ebben a kontextusban. Ebből viszont nem az következik, hogy a folytonosság ellentéte, a téridő "diszkrét", "morzsalékos" volta lesz a helyes válasz - ezek a fogalmak a folytonossághoz hasonlóan szintén értelmetlenek, értelmezhetetlenek lesznek.
Egy példa, hasonlat: amíkor a számokat bárányok, kavicsok és aranypénzek megszámolására használták, az emberek jól megismerték az egész számok tulajdonságait. Ebből nőtt ki a számelmélet, olyan fogalmakkal, mit az oszthatóság és a prímszámok. Amikor azonban a matematika túllépett ezen a számfogalmon, és a törtek bevezetésével a racionális, majd a valós számokat kezdték használni, e fogalmak értelmetlenné, sőt értéktelenné váltak. Minden racionális szám osztható mindegyikkel (a nullát kivéve), na és? Az "oszthatóság" mint problémakör megszűnt létezni, a prímek nem is értelmezhetők. Még később, a komplex számok bevezetésével a "szám" fogalmának egy újabb, addig természetesenek tartott jellemzője tűnt el: a rendezhetőség, a kisebb-nagyobb reláció alkalmazhatósága. A komplex számok körében értelmezhetetlen a "kisebb-nagyobb" fogalom, legalábbis a rendezési relációk szokásos tulajdonságaival. De attól ezek még nagyon jól használható számok, sőt számos vonatkozásban (lásd az algebra alaptételét) kellemesebben viselkednek, mint a valós számok.
Valami hasonló várható a kvantumgravitáció elméletétől is. A majdani egyesítés során a tér és az idő leírására alkalmazott mai fogalmainknak nem az ellenkezője válik igazzá, hanem e fogalmak egyszerűen triviálissá, érdektelenné vagy értelmezhetetlenné válnak, és más izgalmas fogalmak, tulajdonságok lépnek a helyükbe (ma még csak nem is sejtjük, hogy milyenek, és mire vonatkoznak).
Persze mindez csak spekuláció, mert senki sem tudja, milyen lesz a majdani kvantumgravitáció-elmélet. Mindazonáltal megalapozott spekuláció, mert a tudomány eddigi történetében a nagy átalakulások, egyesítések alkalmából mindig hasonlók történtek. (Még egy példa, amit nem írok le részletesen, tessék utánagondolni: mi történt az elektrosztatika egyik központi fogalmával, az elektrosztatikus potenciállal a nagy egyesítés, a Faraday-Maxwell-féle elektrodinamika megszületése során.)
Hegelnek van erre a jelenségre egy szép fogalma, amit aztán a marxizmus is használt, ezért ma nem divatos, pedig kiválóan alkalmazható: "aufheben", amit szó szerint azt jelenti: "felemelni". Magyarra így szoktak lefordítani: "megszüntetve megőrizni". Azaz a korábbi fogalom megmarad, új jelentésekkel bővül, már egész mást jelent, a rá vonatkozó korábbi kijelentések nagy része érvényét veszti, de az új kontextusban általánosabb kijelentések szülenek, amelyek speciális esetként tartalmazzák a régieket. Ugyanakkor az új, tágabb kontextusból visszatekintve jobban megértjük, jobban átlátjuk a korábbi elméletet is. Ez várható a téridő leírásának új forradalma során is.
dgy
- These users thanked the author dgy for the post (total 2):
- tuloktulok • G.Á