Kedves Tuarego!
Remélem, hogy nem rontottad el a szombatodat azzal, hogy az én dolgozatommal bíbelődtél.

) Köszönöm.
Amint a bevezetőmben leírtam, van egy néhány kérdés, ami izgat. Az egyik ilyen a dimenzió. Számos forrás, amit tanulmányoztam eddig – részben nevesítve is vannak – azt sugallják, hogy keresni kell a többi dimenziót, mert a 3+1D nem elég.
A következőképpen alakult ki az az ötlet, hogy az ötödik dimenzió a frekvencia:
A távcsöves megfigyelésnek korlátai vannak. Időjárás, napszak, távolság, stb. A BME Térinformatikai szakán a távérzékeléssel is foglalkoztunk. Azt gondolom, hogy erről most nem kell értekezni. Azt azért legyen szabad megemlíteni, hogy a fényképfelvételeken kívül lényegében rádiófrekvenciával, illetve színképelemzéssel - bizonyos műveleteknek a földi obszervatóriumokban történő elvégzésével – be lehet azonosítani bizonyos objektumokat és „emberi fogyasztásra” le lehet fordítani, értelmezni lehet azokat a folyamatokat, amelyek a vizuális megfigyelés határain kívül vannak.
Van egy könyvem, Giles Sparrow „Az univerzum közelről” címmel. Ebben, a 88. oldal arról szól, hogy milyen a csillagok színe. Két mondat: „A csillagok sugárzása általában a különböző frekvenciaértékek széles, folytonos sávját fedi le. Szűrők segítségével azonban a csillagászok mérni tudják, hogy mekkora energiájú az égitest sugárzása egy-egy szűk frekvenciatartományban, továbbá azt is, hogy milyen magas a csillag felszíni hőmérséklete. Gondolom, hogy Doppler és Hubble ezzel összefüggő tevékenységéről most el tudunk tekinteni. A Doppler szülőházát csak érdekességként jegyeztem meg.
Meg kell említenem a motivációk sorában Renate Lollt-t is, aki azt mondta a hivatkozott filmben, hogy „nemhogy több, hanem kevesebb dimenziót kell keresni”. Én ezt arra értettem, hogy a 6,11, 27-nél kevesebbet.
És jött a „hülyeréka”, vagyis a heuréka, az az ötlet, hogy ha a több ezer fényévre lévő objektumok atomi, szubatomi szintű megfigyelése pl. rádiófrekvencia segítségével lehetséges, és ha mindenképpen szükséges egy további dimenzió, akkor a frekvencia jöhet számításba.
Megjegyzem az is nagyot nyomott a latban, amikor ezzel a kérdéssel első körben foglalkoztam, hogy a KFKI Részecske- és Magfizikai Kutatóintézetben Barnaföldi Gergely kutatásairól olvastam egy, az index.hu által jegyzett cikkben. Ebben kifejezetten az ötödik dimenzióról van szó. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezeket a kutatásokat, a 37.000 fényévre lévő Cygnus X-3 kapcsán vizuálisan meg lehet oldani. Nyilvánvaló, hogy itt az atomi szintű sugárzásának színképelemzéséről lehet szó a kutatások során, amiről az Univerzum közelről c. könyvben is olvashatunk.
Tudom, hogy nem rejtett dimenziót fedeztem fel, azt is tudom, hogy számos értelmezéssel találkozunk más területeken az ötödik dimenzióval – pl. a „szeretet frekvenciájaként” is aposztrofálják.
Azzal is tisztában vagyok, amit Rigel az egyik hozzászólásában kifejtett: „… Viszont a frekvenciát nem keverhetjük bele a szűken vett fizikai dimenziók közé, mivel hogy a frekvencia per definitio nem valami fizikai paraméter ciklikus változása az IDŐ függvényében. Azaz az egyik valóban létező fizikai kiterjedés benne van a frekvencia definíciójában! Hogyan lehetne egyenrangú az idővel a frekvencia, ha eleve az időre alapul?"
Ennek tükrében készséggel elfogadom, hogy igaza van Rigelnek. Idézet tőlem: „Gyanítottam, hogy mivel más értelemben is használjuk a dimenziót, és ezért azt csak a frekvenciára szűkíteni nem biztos, hogy szerencsés. Ha abból indulunk ki, hogy a frekvencia egységnyi idő alatt ismétlődő esemény gyakoriságát jelenti, akkor valóban óvatosan kell bánni ezzel a kifejezéssel. Különös tekintettel Rigel következő észrevételére: ”Hogyan lehetne egyenrangú az idővel a frekvencia, ha eleve az időre alapul?" Hát igen. Ez lehet, hogy újabb megfontolás tárgyát képezheti, de az IDŐ-t nem ebben az összefüggésben értelmezem, amikor a 3+1D-t vizsgálom.
Lisa Meitnerrel kapcsolatban. Teljesen véletlenül futottam bele az ő munkásságába. Azért éreztem úgy, hogy példaként meg kell említeni a maghasadást, mert az atomok világába visz el bennünket. A fekete lyuk, a sötét energia kutatása az univerzumban – szerintem – olyan, mintha itt, a Földön lévő részecskegyorsítóban zajló folyamatokat vizsgálnánk.
Ha elfogadjuk azt, hogy az energiával rendelkező tömeg az anyag, akkor magától értetődő számomra, hogy azokat a nukleáris folyamatokat célszerű vizsgálni, amelyek az univerzumban lezajlanak. Ha jól tudom, a fekete lyukat eddig senki nem látta. Azt viszont a különböző mérésekkel kimutatták, hogy vannak az univerzumban olyan „csomópontok” – nem tudom, hogy szabatos-e a fogalmazásom -, amelyeknél magas energiaszintet lehet érzékelni és anyag egy szál se(?).
Délután megnéztem Dávid Gyula, „A fizika geometrizálása (egyáltalán, mi az a geometria)” c. filmjét. Ebben elhangzik egy mondat, ami felettébb érdekes: „Néha egészen vad ötletekre van szükség.”
Lehet, hogy az enyém túl vad?
További kérdések, amelyek a téma motivációjához tartoznak: nem lehetséges az, hogy az univerzummal összefüggésben alkalmazzuk az ötödik dimenzióként a frekvenciát? Nem lehetséges ennek a fogalmi kategóriának a bevezetése?
Üdvözöllek: Józsi (Multiverzum)