Kedves Rigel, ne haragudj rám, a próbafülkés válaszod nyilván triviális, de sajnos az én szintemen még balladai homály maradt.
A DGY-s topikhoz kapcsolódva: ahogy a kikötőből induló vitorláshajó is folyamatosan, de egyre kevésbé gyorsul, amíg el nem éri a szél sebességét (fizikából felmentett agyam szerint lassan indul meg, egyre nő a gyorsulása, de csak egy ideig, aztán a szélsebesség közelében már egyre kevésbé - ha a szelet a hajóban ülve nem tudnánk észlelni, egy ideig azt is hihetnénk, hogy a végtelenségig gyorsítja majd a hajót; szóval, nem lehet, hogy most még az indulás utáni állapotot tapasztalva, a világ is csak addig fog gyorsulva tágulni, amíg az eleddig rejtőzködő khm... "kinti szél" sebességét nem közelíti a tágulásé?
A sötét energiának kutyakötelessége a végtelenségig/fénysebességig gyorsítani a tágulást?
Egy efféle szél lehetne-e a hagyományos anyag eddig ismeretlen, a gravitáció ellen ható tulajdonsága? Mint a fénynyomás, ami szintén ilyesféle, szél hatású, a napvitorlát egyre jobban (meddig?) gyorsító részecskeáramnak tűnik?
Köszönöm a választ.
