A tér és az idő természete

[dgy]

[Rigel]

[juzer]

Sziasztok,

Van annak feltétele, hogy egy (egyetlen térképpel lefedhető) sokaságon legyen olyan metrika, ami minden pontban diagonális?

[hülye]

Így tudom:
Amelyik dologban nincsenek belső irreverzibilis folyamatok, azok kortalanok. Például egy elektron sem öregszik.
Amelyik dologban meg vannak belső irreverzibilis folyamatok, annak az ez irányú viselkedése a termodinamikára tartozik és nem a speciális relativitáselméletre.
Különbséget kell tenni a különböző fizikai jelenségek különböző fizikai modelljei között.
Az, hogy egy belső folyamatokkal rendelkező dolog öregszik, a belső folyamatainak a fizikájára (kémiájára, biológiájára) tartozik és nem a speciális relativitáselméletre.
Például az, hogy egy óra mutat valamilyen számértéket, azt jelenti, hogy az az óra MEMÓRIÁVAL rendelkezik. A memória pedig mindig munkavégzést feltételez, ami pedig a termodinamikán keresztül IRREVERZIBILIS FOLYAMATOT jelent.
A speciális relativitáselméletben egy v sebességgel mozgó testben SEMMIFÉLE DEFORMÁCIÓ nem történik azért, mert v sebességgel mozog a megfigyelőhöz képest.
Nem történik "deformáció" akkor sem, ha pillanatszerűen v sebességűvé válik, elmegy valameddig, pillanatszerűen visszafordul, visszajön és pillanatszerűen megáll. (Ikerparadoxon, ha valaki nem ismerne rá.)
Ez esetben egyszerűen MÁSIK SAJÁTHOSSZÚSÁGÚ világvonalat futott be a Minkowsky-téridőben, mint a nyugvó megfigyelő. Ez nem deformáció, hanem befutott pálya. Tökéletesen ugyanaz, mint amikor elmész otthonról kocsival dolgozni, délután hazamész, az asszony meg napközben a saját kocsijával lement a közeli boltba: a két kocsi kilométerórája mást mutat, hiszen más pályát futottak be.
Mindettől itt fent teljesen független, hogy a testek gyorsulás alatt alakváltozást szenvedhetnek. VISZONT ENNEK SEMMI KÖZE A SPECRELHEZ!
A "relativisztikus effektusok" során az objektumokban SEMMIFÉLE fizikai változás nem történik.
Ha viszont az objektumra erő hat, akkor az okozhat fizikai változásokat, de ez nem a specrelből, hanem az anyag mechanikájából következik.
Ezek a dolgok teljesen függetlenek a relativitástól és a "relativisztikus effektusoktól".

Így van-e?

[hülye]

Korábbi kérdésemre kaptam egy választ. Ugyan számomra nem egyértelmű.
Én úgy értelmeztem, hogy úgy hülyeség az egész ahogy írtam. Azaz nem úgy van.
Ha tévednék majd valaki talán kijavít.

Akkor egy másik:
Minden fizikai mennyiség abszolút. Ezen nem változtat, hogy különböző modellekben különböző számértékekkel jellemezzük.
Ha egy mennyiségre olyan definíciót adunk, ami nem abszolút, akkor az nem, vagy csak bizonyos feltételekkel fizikai mennyiség.
A speciális relativitáselméletben az idő abszolút, még akkor is, ha nem ez a szóbeszéd. Két esemény között az ívhossz időszerű, térszerű, vagy fényszerű.Ha nem térszerű, akkor az események elvileg oksági kapcsolatban lehetnek egymással, az időkoordináták különbségének fizikai jelentése van. Az egyidejűség, az egymásutániság egyértelmű, abszolút.Térszerű ívhossz esetén ilyen oksági kapcsolat nem lehetséges, az időkoordináták különbségének nincs fizikai jelentése.

Így van-e?

[hülye]

[Rigel]

Laci!

Tőlem idéztek vitából kiragadott mondatokat, eléggé el nem ítélhető módon, hiszen a mondatok értelmezéséhez nem ártana a másik fél által leírtakat is ismerni, hogy mire születtek válaszul.
A másik vitapartner ugyanis a speciális relativitáselmélet jelenségeit csökönyösen megpróbálta valamiféle "Lorentz-deformációval" kimagyarázni. Például, hogy a megutaztatott óra "Lorentz-deformációt" szenved.

Erre írtam válaszul azt, hogy a nyugalomból induló megutaztatott és végül ismét nyugalomba érkező óra megkülönböztethetetlen a végig nyugalomban lévő párjától. Semmiféle "deformáció" nem történt vele, utazás után is pontosan ugyanúgy jár, mint utazás előtt. Persze, más értéket mutat (ha tud egyáltalán értéket mutatni), de ezt csak azért teszi, mert valamiféle "memóriával" rendelkezik, amely működése pedig átvezet a termodinamika területére. Az hogy a megutaztatott óra kevesebb eltelt időt mutat, egyáltalán nem "Lorentz-deformáció", ahogy a vitapartner próbálta az "óra életkorának összenyomódására" visszavezetni a jelenséget.

Röviden: így szövegkörnyezetből kiragadva és összeömlesztve tényleg lehet, hogy nem tudsz vele mit kezdeni, de szerintem az eredeti kontextusában az összes kijelentés vállalható.

[dgy]

[Rigel]

[dgy]