Úton a kezdetek felé

[api]

[Sphaerion]

[api]

Jól értelek? Szerinted nem az a kérdés, hogy melyik koordináta-rendszer a "valóságos"?
Hanem, hogy mi az ok és mi az okozat.
Akkor most a fehér golyó lökte meg a feketét, vagy viszont? És ebben miként igazít el minket az, amit "megfigyelőként biztosan tapasztalunk: az idő múlása"?

[Sphaerion]

[Rigel]

[Rigel]

[Rigel]

[api]

Miközben válaszoltam, Sphaerion megtoldotta a hozzászólását, egy gyengébbek számára szolgáló "akadálymentesített változattal"
Amelyben előadta az elgondolását a balról-jobbra haladó folyóírás, valamint az egyenletek balról jobbra történő írása és okozatilag helyes kiolvasása közötti konvencióról. Így végre rádöbbentem, ő azt képzeli, hogy a klasszikus mechanika, az elektrodinamika, stb. időszimmetriája az egyenlőségjel kommutativitásában gyökerezik. Pedig valójában abban, hogy az egyenletek érvényesek maradnak ha a bennük szereplő "t" időt "-t"-vel helyettesítjük.

Rigel példája azonban még csak nem is erről szól. Ott nem is kell megfordítani az időt, csak más vonatkoztatási rendszerből nézni a történetet.

[Sphaerion]

Szerintem semmi ilyesmit nem írtál le. A te példádban egyértelműen meghatározható és elkülöníthető a korábbi és a későbbi pillanat. Te továbbra is vakon ragaszkodsz a matematikai szemlélethez. Matematikailag visszajátszható a dolog. Egy videó felvételen is visszajátszható. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ne tudnánk megítélni, melyik irányban történt meg ténylegesen.
Azt is értem, miért hangsúlyozod ki a tökéletesen rugalmas ütközést. Mert ha nem az lenne, akkor máris elromlana a dolog visszafelé. De nem is ezen múlik. Vizsgálhatnánk két részecske ütközését is.

Ami pedig a tömb univerzumot illeti, az egy elméleti konstrukció. Az meg egy hihetetlen marhaság, hogy minden pillanat egyszerre létezik.
Szerintem szót sem érdemes vesztegetni rá.

Továbbra is kitartok abbéli szilárd meggyőződésem mellett, hogy az idő iránya valami nagyon alapvető, megmásíthatatlan dolog a világunkban.

[Sphaerion]