Úton a kezdetek felé

[api]

Először arra gondoltam, megpróbálom kicsit bővebben is kifejteni, azt amiről Rigel írt. Miközben így lamentáltam, ő maga is hozzáfogott. De tudom, ilyen hozzászólások formájában ez elég körülményes és hosszadalmas. Bár aki egyszer megértette, annak utólag pofon egyszerűnek tűnik, és láthatóan ő is így van vele. Hogy kellő mélységben ráérezzetek a dolog hátterére, én is csak azt tudom javasolni, olvassátok el Sean Carroll érdekfeszítő könyvét: "MOST VAGY MINDÖRÖKKÉ".
Aki pedig a matek felől közelít, gondolja meg, miként használjuk a Green-függvények trükkjét szerte a fizikában a parciális diffegyenletek megoldásainál, amikor valamilyen jövőbeli feltételekből indulóan időben visszafelé "avanzsált megoldásokként" számítjuk ki a rendszer állapotelőzményeit, nem pedig a közismertebb módon, kezdeti feltételekből indulóan "retardált megoldásokként" az állapotfejlődését. Az időtengely tükrözésére szimmetrikus rendszereknél bármelyiket választhatjuk, egymással konzisztens eredményt adnak. Sőt a merészebbek akár azt is mondhatják, hogy az okok időben visszafelé terjednek, vagy mint a Wheeler-Feynman sugárzási elméletben: félig előre, félig hátra.
Ha pedig egy jelenségnél nincs elég alapunk a determinisztikus leírásra, akkor a statisztikai tárgyalásban egyforma érvelést alkalmazhatunk a mikroállapotból felépülő makroállapotok valószínűségi fejlődésére, bármelyik irányban haladunk is az időben: Az induló állapottól akár előrefelé, akár visszafelé, a tőle való távolodással egyre nő azoknak a megkülönböztethetetlen mikroállapotok száma, amiket egy makroállapotba kell sorolni, vagyis egyre nő a fázistérfogat, nő a makroállapot valószínűsége.

[api]

[Sphaerion]

[Rigel]

[Rigel]

[api]

[Sphaerion]

az ember fejében mindenféle érdekes képzettársítások alakulnak ki. Hogy mindezeknek esetleg van köze a filozófiához...? Hát Istenem... Nemcsak a fizika van...

[Sphaerion]

[api]

A tökéletesen energiamentes (tehát sem tömeges anyagot, sem tömeg nélküli em. sugárzást, se semmiféle más mezőt nem tartalmazó) de Sitter téridő az "semmi" vagy "valami"?
A tökéletes vákuum (tehát amiben nincs semmiféle valódi részecske, se fermion, se bozon, hanem minden részecskemező csak az elkerülhetetlen zérusponti energián fluktuál, az vajon "semmi" vagy "valami"?
Az én tudásom szerint a fizika nem ismer ezeknél "semmibb" dolgot. De mégis meglehetősen határozott tulajdonságaik vannak, vagyis mondhatnánk hogy "valamik". Akkor mire megyünk ezzel a kategorizálással?
És a spirituális "létezőket" még nem is említettem, amelyekről ugyan rengeteg szót lehet szaporítani, miközben én soha semmi valódi szerkezetet nem voltam képes felfedezni bennük. Ezek az "entitások"akkor most "semmik" vagy "valamik"?
Tudom, hogy sokan szeretik ilyesmiken túráztatni az agyukat, de nekem valahogy nincs hozzá kedvem. Ne haragudj rám!

[Banzai]