Úton a kezdetek felé

[api]

[api]

[Rigel]

Nekem speciel tetszik az a hipotézis, amit Sean Carroll a Most vagy mindörökké c. könyvében ismertet.

Ha ugyanis a termodinamika második főtételét tényleg komolyan vesszük, akkor arra jutunk, hogy bármely folyamat, ami MAGÁTÓL végbemegy, egyúttal az entrópia növekedésével is jár. Az anyag összezuhan csillagokba → biztosan nagyobb lesz az entrópia, mint a homogén eloszlás esetén, ha másból nem, a szétsugárzott "új" hősugárzás fotonok miatt. Az anyag fekete lyukakba hullik → biztosan nagyobb lesz az entrópia mivel magától történik, az persze jó kérdés, hogy ezt az entrópiát hol "tárolja" a fekete lyuk, az eseményhorizonton? A fekete lyukak lassan elpárolognak → mivel maguktól csinálják, biztosan nagyobb lesz az entrópia. És végül: az univerzum teljesen magától ki fog "üresedni", ahogy a sötét energia hajtotta tágulás végül minden anyagi részecskét egymás kozmológiai horizontján túl sodor. Azt kell megállapítanunk, hogy egy térfogatban a maximális entrópia nem a homogén anyageloszlásé, mégcsak nem is a fekete lyukká összeomlásé, hanem a tökéletes kiüresedésé, amikor is a térfogatot csak a sötét energia tölti ki. Efelé halad az univerzum a sötét energia gyorsította tágulással.

Amikor eléri az univerzum a teljesen "üres", exponenciálisan táguló De Sitter univerzum állapotát, egyúttal eléri a maximális entrópiájú állapotot is, ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag megszűnik az idő irányítottsága: egy időtlen rendszer jön létre, pont olyan, mint amit a XIX. századi klasszikus termodinamikában a "hőhalál" állapotának tekintettek. Ha ebben az időtlen rendszerben valahol egy véletlen fluktuáció miatt lecsökken az entrópia, akkor ott abban a tartományban megjelenik ismét az idő iránya, viszont semmi módon nem lehet eldönteni, hogy ez a fluktuáció "időben előrefelé" vagy "időben visszafelé" esett meg, hiszen nincs határozott globális időirány. A rendszer emiatt teljesíti azt az időbeli szimmetriát, amit minden ismert fizikai törvényünk tartalmaz.
Carrollék számításai szerint a csak sötét energiával kitöltött tér "hőmérséklete" nem lehet nulla, és bár nagyon-nagyon kicsi értékű, lehetőséget biztosít arra, hogy új vákuumfluktuációk történhessenek. Ezekben a fluktuációkban a hipotézisük szerint új univerzumok születhetnek, szerencsés esetben inflációs tágulással felfújva új tér jöhet létre, abban homogén anyageloszlás, azaz a csecsemőuniverzum nagyon alacsony entrópiával tud indulni, de összességében a szülő+csecsemő rendszer entrópiája még így is növekszik, hiszen magától megtörténik a dolog.

Nekem tetszik az elképzelés, hiszen bármely pillanatban kezdjük a rendszer vizsgálatát, az törvényszerűen fejlődve eljut a "középállapot" időtlen de Sitter-univerzumába, amiből pedig mindkét időirányban szimmetrikusan születhetnek az új univerzumok, és aki benne van ezekben az univerzumokban, az mindig azt fogja tapasztalni, hogy a "középállapot" iránya az ő múltja.

[Nullstejn]

[Rigel]

[Rigel]

[szabiku]

[Rigel]

[Rigel]

[Rigel]