Sötét anyag

[Rigel]

[Banzai]

[axis61]

Az Olbers-paradoxon margójára, nagyon kis betűvel:
Azt hiszem Gribbin professzor egyik könyvében olvastam erről, aztán leírtam magamnak hétköznapi módon:
Amit látunk a mély világűrből, az valóban most van, (most éljük meg) de kb. 13.7 milliárd évvel ezelőtti állapot. A jelet kibocsátó objektum pedig már jóval távolabb van a mi mostunkhoz képest, mint 13.7 milliárd fényév. Akár 30-40 is lehet. Ahogy telik az idő és nő az entrópia, ez az eltérés egyre nagyobb lesz -az emberiséget ez már nem érinti- és annyi dolgunk lenne, hogy valami időkapszula funkciójú dolgot készíteni a vélt vagy valós utódoknak, amiben közöljük velük, hogy van Világegyetem. Mert kellően hosszú idő múlva a tágulás gyorsulása miatt ebben a téridőben számunkra egyszerűen eltűnnek a csillagok. Nem lesz idő arra, hogy a fényük ideérjen.

Így a feltételezett utódok szó szerint semmit nem fognak látni, tapasztalni az Univerzumból.

[takacs.ferenc.bp]

[Banzai]

[Rigel]

[api]

[takacs.ferenc.bp]

[Banzai]

[takacs.ferenc.bp]

A lehűlést én is a tágulással magyaráztam (lásd gáztörvény), ebben egyet értünk. A felmelegedés hiánya nincs megmagyarázva. A csillagok melegítenek, és amikor kisebb volt az univerzum, még inkább melegítettek. Azzal ügyeskednek a magyarázók, hogy azért nem melegszünk mi is napmelegre, mert még nem volt idő arra, hogy beálljon a termikus egyensúly. Csakhogy az még csak nem is igyekszik beállni az egyensúly, hanem egyre romlik, hűlünk, amíg ki nem hűlünk. A Föld valaha forró tűzgolyó volt, és lám, mivé lettünk. Nem elegendő kifele mutogatni, hogy lám a végtelenségbe elszökik az energia, azért hűlünk. Az a végtelen irgalmatlanul messze van, és a csillagok, amelyeknek fel kellene melengetni minket eszméletlenül közel vannak. Nincs ideje elszöknie a közeli csillagok melegének ahhoz, hogy közben ne gyújtsanak lángra minket. Ha elmész egy forró kályha mellett, ez egyből világos lesz.

Ahogy távolodunk a Naptól, a környezetében az égitestek egyre hidegebbek lesznek, és nyilván ez a csökkenés meg sem áll 2,7 kelvinig. Tovább viszont akkor sem csökkenhetne a hőmérsékletük, ha akarnák, ugyanis ez a 2,7 kelvin minden irányból jön. Nem véletlenül mondják, hogy az univerzum leghidegebb része a fizikai laboratóriumokban található meg. Tehát az állításom, hogy ilyen hőmérsékletű a csillagokon kívüli, távcsövekkel nem látható sötét anyag valójában evidencia. Ami számomra nem érthető, hogy miért kell tagadni ennek létét, vagy igazságát.Különösképpen, hogy a galaxisok forgásának anomáliái is szükségessé teszi a láthatatlan anyag létét, tömegét.

Gondold ezt végig. Van egy gáztartály, termikus egyensúlyban. Egyszer csak néhány gázmolekula azt gondolja, hogy összejön, és ettől jól felmelegednek, mert beléjük áll a gravitáció. Oly annyira, hogy a fölösleget kisugározzák. Ettől aztán az összes gáz felmelegszik, ahogyan Olbers rámutatott, hiszen a sugárzó molekulákat mindenki látja. És máris megvan az örök energia forrásunk.