Dávid Gyula kérdések

[api]

Ez a helyes hozzáállás. Gratulálok!

[ZorróAszter]

Kedves DGY!

Van-e annak égi mechanikai bizonyítéka, hogy a tehetetlen, az aktív és passzív gravitáló tömeg egy és ugyanaz?


Párszor megnéztem a Túl az őrült kozmológiákon című előadásodat. De nem nyaggatnálak a rengeteg kérdésemmel, inkább végiggondolom őket és majd ha leülepedtek és egyszerűsödtek, akkor esetleg. Viszont egy kérdésre valahogy sehol sem találom az egzakt választ, és félek hogy elhamarkodott kijelentéseket tettem, és ezért megkérdezném:

Mikorra tehető az első földszerű kőzetbolygók kialakulása a világegyetemben? És mikorra tehető ezeknek a mai számukat nagyságrendileg megközelítő számban való megjelenésük? Ez körülbelül milyen jellegű függvény szerint képzelhető el?

[dgy]

[prob]

Kedves Gyula,

nemrégiben fedeztem fel a videóit a youtube-on amiket élvezettel hallgattam. A témák megmozgatták a fantáziámat is és támadt bennem pár gondolat amivel kapcsolatban szeretnék kérdezni (nem vagyok fizikus, úgyhogy ha naivnak tűnik a kérdés akkor ne lepődjön meg).

Szóval ha jól tudom a fizikában a 4 alapvető kölcsönhatást leíró modelleket szeretnék egyesíteni, de a gravitáció kvantumelmélettel való összeegyeztetése problémát okoz. Azt tudjuk, hogy a gravitáció a tér görbületével egyenlő. Ha pedig a gravtáció többi erővel azonos volt a kezdet kezdetén, akkor nem lehet e az, hogy az erős/gyenge/elektromágneses kölcsönhatás is valamilyen módon a tér szerkezetét módosítja, és így fejti ki azt az effktust ( taszítást-vonzást ) amit mi erőként tapasztalunk ?
Ezt továbbgondolva: nem lehet e, hogy a tér szerkezete mikroszkópikus skálán lyukacsos 4 dimenzióban ? (nem tudom, hogy a fizikában a teret folytonosnak tekintik e ?).

Azért gondoltam erre, mert ez sokmindent megmagyarázna, amire eddig mindig azt a választ hallottam, hogy erre nincs magyarázat ez így van és így kell elfogadni. Ez valahogy sosem fért a fejembe, hogy valami csak úgy 'van', minden ésszerűség és értelem nélkül. Ezért nem tudtam sosem 'csak úgy' elfogadni pl a részecske-hullám kettősséget. Hiszen annak semmi értelme, hogy valami golyó is meg hullám is egyszerre. Úgy gondoltam, hogy kell lennie valami plusz információnak amit nem tudunk, amitől az egész értelmet nyer, mert ez így nem kerek.

Viszont ezzel, hogy feltételezem, hogy lehet, hogy a tér szerkezete a nagyon apró tartományokban ugyanúgy másmilyen a makroszkópikus tér fogalmunkhoz képest, mint ahogy a kozmikus tartományokban más. a videót néztem amikor leesett a tantusz. Úgy gondoltam, hogy ha nagy méretekben pozitív irányban görbül a tér, lehet, hogy kis méreteknél épp fordítva, negatív irányba görbül. Ezt a Higgs-bozon kapcsán említi, hogy antigravitációs módon görbíti a teret, vagyis negatív térgörbületet okoz. Ez azt is jelentené,hogy olyan lyukak lehetnek a térben, mint egy apró féregjárat. Ezzel meg lehetne magyarázni pl a határozatlansági relációt, hiszen ha 'eléggé' lyukacsos a tér szerkezete, mint mondjuk egy selyemháló, akkor annál a felbontásnál, amikor elérjük a háló lyuktávolságát, nincs értelme arról beszélni, hogy egy ekkora méretű objektum egy bizonyos helyen (meghatározott x,y,z koordinátán) van. Azért nincs mert a lyukak miatt több helyen vagyunk képesek vele kölcsönhatni. Például képzeljük el, hogy van két szoba, közte egy nulla méretű ajtó, és én pont az ajtóban állok. Ekkor aki csak az egyik szobából néz, azt hihetné hogy abban a szobában vagyok amiben ő, aki pedig felülről az pedig úgy látja, mintha mind a kettőben lennék egyszerre. Ha mondjuk 10 szoba van 1 ajtóval összekötve, és én az ajtóban táncolnék jobbra balra,akkor úgy tűnhetne, hogy a 10 szobában egyszerre vagyok jelen. Vagy úgy hogy 10 darab van belőlem. Pedig valójában csak 1 darab van belőlem és nem mindegyik szobában vagyok egyszerre jelen, hanem csak véletlenszerűen ugrálok a szobák közt 0 idő alatt (mivel az ajtó 0 méretű). Mégsincs értelme arról beszélni, hogy ebben vagy abban a szobában vagyok, mert valójában ezek között a
helyek között létezem.

Ha ezt az analógiát a kvantumos világra vetítem akkor ez -lagalábbis számomra - értelmet ad annak, hogy az ott tapasztalt jelenségek miért olyanok amilyenek, mert megengedi a részecskékre úgy tekintsünk 'golyókként', hogy emellett a hullámszerű viselkedésüket nem zárja ki. Pl a kétrés kísérletben ha azt teszem fel, hogy a részecske nem a térpontban, hanem a térpontok közötti határon van jelen, akkor egyszerre rendelhető hozzá azokhoz a térrészekhez ahol a két külön rés van. Ez akkor lehetséges, ha a részecske ugyanúgy viselkedik, mint ahogy én táncoltam az ajtós gondolatkísérletben. Ilyen módon a hullámtulajdonságok nem a részecske jellemzői lennének, hanem a téré, pontosabban a térrel való interakció következményei. Vagyis nem a részecske hullámzik, hanem a tér ami meghatározza a részecske eloszlását.

Ugyanez megmagyarázná például a kvantum összefonódás jelenségét. Azért van instant kapcsolat a két részecske között, mert valójában a tépontok között vannak jelen. Ha most én nyitnék egy féregjáratot a szobám és az Ön szobája közt, és átnyújtanám a kezem, és itt mozgatom a felkarom, Önnél pedig azonnal követi az alkarom, akkor az pont úgy néz ki mint két összefonódott részecske. Pedig valójában ez egy objektum, csak nincs egyértelműen egy tértartományhoz rendelve. A feltevésem az, hogy a legapróbb skálán tér szerkezete válik ilyenné (lyukacsossá), ami ezeket a jelenségeket okozza, és nagyobb méretekben azért nem tapasztalunk ilyet, mert ezek a lyukak nem elég nagyok ahhoz, hogy összetettebb objektumok is 'átférjenek' rajtuk.

Összefoglalva tehát a kérdésem az, hogy Ön szerint a részecskék megtalálási valószínűségét leíró hullámfüggvényt le lehetne e vezetni egy a tér szerkezetét a fentebb említett módon modellező elméletből, vagyis hogy egy ilyen hipotézis realitásának van e esélye, vagy abszolút marhaság ?

Sajnos én nem vagyok fizikus, ezért fordulok Önhöz, a választ előre is köszönöm.

[ZorróAszter]

Köszi szépen.

Akkor ezek szerint téves az az információ, amely szerint ezek a szupernagy tömegű csillagok ugyan hamar szupenovák lesznek, de se életük, se robbanásuk során nem termelnek jelentős mennyiségű nehezebb elemet?

És hogy amik viszont igen, azok a Napnál valamivel nagyobbak csak, de csak annyira hogy már 3-4 milliárd év alatt robbannak fel, és ők már termelnek nagyobb mennyiségben nehéz elemeket?

Mert ha igen, akkor mégiscsak valami olyasminek kellett lennie, hogy egy jódarabig a szupernóva robbanások ellenére nem volt a csillagközi térben jelentősebb mennyiségű nehezebb elemeket is tartalmazó por, aztán valamikor amikor ezek a csillagok beértek, és akkor rövid idő alatt hirtelen megnőtt ezek mennyisége.

Persze sejtem, hogy ehhez ismerni kellene a korai világegyetem csillagainak tömeg szerinti eloszlását és annak változását.

Tömegek:
Én elsősorban arra lennék kiváncsi, hogy van-e olyan jelenség, ami bizonyítja, hogy nem egy véletlenül 1-hez nagyon-nagyon közeli fizikai állandó kapcsolja össze a súlyos és tehetetlen fogalmat, vagy nem szóródik ez az érték anyagtól függően 1 +/- 10^-5 tartományon belül esetleg jóval kisebb hibasávban.

Nekem is az egyébként a véleményem vagy inkább hitem, hogy ezek a dolgok azonosan egyenlőek.

Például a GPS műholdak ezt bizonyítják? Vagy csak ezt igazolják még több jegyre mint Eötvös kimérte?

Valami olyasmire gondolok, hogy például az év és a nap periódusok egymáshoz képesti pontatlansága is halmozódik és ezáltal egyre inkább látszik a két fogalom összekapcsolhatatlansága. Vagy a gravitáló tömeg és a tehetetlen tömeg mindenképpen külön-külön nyilvánul meg és nem képzelhető el ilyesféle hibafüggvény szerűség?

Egyáltalán jól látom, hogy ez a három "filozófiai" lehetőség van elvben:
1. A súlyos és a tehetetlen tömeg azonoson egyenlő
2. Nem egyenlő, de egy állandó kapcsolja őket össze
3. Nem egyenlő, és egy anyagtól nagyon kis mértékben 1 +/- 10^-6 -on belül szóródó valamiképpen anyag minőségtől függő állandó kapcsolja őket össze?

Csillagászati Évkönyv: köszi a tippet. Feltétlenül elolvasom a lehető legrövidebb időn belül.

[api]

A LIGO működési elvéről lenne egy kérdésem. Ami tudtommal azon alapul, hogy két szabad tömegpont távolságát összevetik egy merev mérőrúd hosszával. Mivel merev rudat összetartó erők sokkal erősebbek, a gravitációs hullámok nem befolyásolják a hosszát, tehát etalonként használható. Ám a berendezés egymástól 4km távolságban szabadon felfüggesztett érzékelő testeinek távolságát azért mégse lehetne egy hosszú vonalzóról leolvasni, könnyebb, pontosabb és a külső mechanikus behatásokra kevésbé érzékeny az optikai távolságmérés. A testek mozgását jól ki lehetne mutatni például egy periodikusan modulált fénysugár oda-vissza küldésével és a modulációs frekvencia doppler effektusának mérésével. De a valódi berendezésben mégse modulálják a sugarat, hanem egy osztóval két egymásra merőleges nyalábra bontják, és mint egy hatalmas Michelson-Morley (vagy méginkább a Fabry-Pérot) interferométeren, az oda vissza megjáratott fénysugarak interferenciájával hasonlítják össze a nyalábosztó és a két 4 km-es kar végein szabadon függő tömegek távolságait.

Ami nekem furcsának tűnik, hisz ennek az interferenciás távolságmérésnek egy mérőrudat kellene helyettesítenie. Na de az anyagi testtel ellentétben a fény hullámhossza egyáltalán nem marad állandó, hisz őt is befolyásolja a gravitációs hullám (mint ahogy egyébként befolyásolja a gravitációs potenciál, meg a világegyetem tágulása is).

Akkor itt nem valódi távolságmérés történik, hanem csak a tömeggel rendelkező testek mozgása és a tömeg nélküli fény hullámhosszának változása közti dinamikai különbséget érzékelik?

[Yorg]

[api]

[takacs.ferenc.bp]

Szerintem nagyon fontos tényező a felfüggesztett súlyokon levő tükrök rezgésének dinamikája. A földrengések a hanghullámok sebességével mennek a talajban, a fény változása meg fénysebességgel. A gravitációs hullám viszont ezektől függetlenül belengetheti a tükröket. Gondolom...

[takacs.ferenc.bp]

Api! Szerintem te már hallhattál a 2015. szepember 15. észlelésről, hogy mostanában eszedbe jutott ez a kérdés a LIGO-ról.

http://index.hu/tudomany/2016/02/11/iga ... ullamokat/

Úgy látom az is nagyon fontos tényező, hogy két mérőberendezés van, több ezer kilométerre egymástól, és ezek adatait is egybevetik. És még sok egyéb érzékelőről is beszélnek, amelyek függetlenül is mérik a rezgéseket.