Létezik egzakt tudomány?

[Rigel]

[Sphaerion]

[tuloktulok]

Struktúrája, mögöttes rendszere-e egy ideális dobókockának az, hogy 6 oldala van? Tökéletesen homogén, oszthatatlan kis izé, amit ha elgurítunk pont 6 féle kimenet lehet, egyforma eséllyel.

[Sphaerion]

Nem erről volt szó. Hanem arról, hogy az oldalak a további viselkedés szempontjából nem egyformák, hanem kétfélék. És fizikailag egyáltalán nem ugyanaz, hogy a [bomlik], vagy a [nem bomlik] oldalon áll meg. Ez struktúra, ami megszabja a viselkedés lehetőségeit.

[api]

[Sphaerion]

Szerintem a véletlenszerűség fogalmának használata nem egységes. Van egy köznapi értelmezése. Amit már megpróbáltam körülírni és amire te is utalsz. Köznapi értelemben véletlenszerűnek nevezzük mindazt, ami nagyon bonyolult, általunk nem látható, nem megjósolható módon történik. Tehát ha valaki dohányzik és meghal tüdőrákban, az nem véletlen. De ha a fejére esik egy cserép az utcán és agyonüti, az véletlen. Holott nem véletlen az sem. Fizikai törvények, ok-okozati láncolatok vezetnek odáig is. Én a véletlent nem ebben az értelemben használom. Számomra az a véletlen esemény, aminek nincs kiváltó oka. És nem arról beszélek, ha nem ismerjük az okot. Hanem arról, amikor ténylegesen nincs ok. Tehát sérül az ok-okozati lánc. Ebben az értelemben azt is mondhatnám, hogy csoda történik... Valóban gyanakodva fogadok minden olyan kijelentést, amely ebben az értelemben tehát azt jelentené, hogy történnek a világunkban dolgok ok nélkül.
Ha azt hallom, hogy az atommag elbomlása tökéletesen véletlenszerű, akkor az számomra azt jelenti, hogy az elbomlásának nincs semmilyen oka. Vagyis ha összevetem a bomlás pillanatában létező állapotát a bomlást közvetlenül megelőző pillanatában - bármit is jelentsen ez - létező állapotával, akkor az derül ki, hogy a két állapot között nincs semmilyen összefüggés. Nincs ok-okozati kapcsolat. Ad absurdum még az is lehet, hogy a két állapot mindenben megegyezik. De akkor mitől bomlik el mégis? Valamint gyanús, hogy a felezési idő ennek ellenére egy fix érték, ráadásul különböző atommagokra különböző. Az én értelmezésemben tehát a véletlenszerűen - azaz minden ok nélkül - elbomló atommagoknak nem lehet fix felezési idejük.
Nem kétséges, hogy a bomlást természeti törvények irányítják. Nem kétséges, hogy bonyolultan. Lehetséges, hogy a bomláshoz vezető összetett (és esetleg általunk nem tökéletesen vagy sehogy sem ismert) folyamatok több különböző úton is haladhatnak. Lehetséges, hogy vannak gyakoribb és ritkább utak. Lehet, hogy ezeknek különböző a valószínűsége. Így el tudom képzelni a bomlást, tudom értelmezni a felezési időt. De azt nem hinném, hogy a bomlás "tökéletesen véletlenszerű".
Az tényleg nem világos, hogy jön ide a Bell egyenlőtlenség sérülése? Az tudtommal két összefonódott szubatomi részecskéről szól. És ezen alapul Aspect kísérlete is. Amely óta tudjuk, hogy a két összefonódott részecske pillanatszerűen cserél információt. Vagy egy másik kísérletre gondolsz?

[Rigel]

[KovPityu]

[api]

A kvantummechanika hőskorában valóban szerették úgy elképzelni a mérésekben megjelenő véletlenszerűséget, hogy azokat a leírás hiányossága okozza, vagyis vannak olyan rejtett paraméterek, amelyeket az elmélet nem tud követni. Ha viszont valahogy megismerhetnénk őket, akkor tökéletesen megjósolhatnánk a kísérletek eredményeit.

Bell ennek járt utána. Mert arra jött rá, hogy amíg bizonyos speciálisan beállított kísérleteket könnyen lehet valami ilyen mechanizmussal magyarázni, általános esetben már nem. Ha például egy részecskepár esetén a spinek tökéletes korrelációjára vagy antikorrelációjára kérdezünk rá, akkor az eredmények magyarázhatók a külön elcsomagolt félpár kesztyűk logikájának megfelelően. De ha már nem ilyen párhuzamos polárszűrőkkel vagy Stern-Gerlach analizátorokkal mérjük az egyes spinvetületeket, hanem az eszközök valami más szögben állnak egymáshoz képest, úgy koránt sem ilyen egyszerű a dolgunk. Mert bármi legyen is a magyarázat, az eredmények statisztikája (tisztán logikai okból) akkor is meg kell feleljen annak a bizonyos Bell egyenlőtlenségnek. De hát Aspect mérései szerint nem felel meg. És ebben a gondolatmenetben egyáltalán nem döntő, hogy a kísérlet két fele térszerűen szét van-e választva, vagyis, hogy a magyarázó mechanizmusnak pillanatszerűen kell-e távolhatnia. Hanem, hogy van-e bárminemű hatás. Így bár korrelációt látunk az események között, de egyik se okozhatja a másikat, és közös okuk se lehet. Mert akkor az eredményeknek ki kellene adniuk a Bell egyenlőtlenséget. Az okszerű magyarázat lehetőségei itt véget érnek. Ezt nevezzük véletlennek.

Ami tulajdonképen szerencse, hisz a tapasztalatok szerint az ilyen korrelációk térszerűen elválasztott távoli események között is fellépnek, így ha őket valami oksági kapcsolat kötné össze, az végzetes lenne a relativitáselmélet szempontjából.

Ez az egész egyáltalán nem a mi szándékos méréseink rút hozadéka. Az állapotfüggvények redukciója és annak véletlenszerűsége mindig megjelenik, amikor egy kvantumfizikai állapot összefonódik valami külső makroszkópikus rendszerrel. Bár az állapot egész odáig determinisztikusan fejlődött a Hilbert térben, a folyamat itt egy véletlenszerű ugrással szakad meg. Utána megint determinisztikusan folytatódik onnan a következő ilyen dekoherenciáig.

[dgy]