Nagy lépések az élet történetében

[Sphaerion]

[rasta27]

Kedves Sphaerion!

Valamit nem értek ezzel a sejt cserés dologgal kapcsolatban.
Gyermeteg módon teszem fel e kérdést, a félreértések elkerülése végett.
Tudva levő bizonyos időközönként cserélődnek a sejtjeink(hogy hány évente ez most mindegy, mindenki mást most);-hogy lehet, hogy egy egyszerű sérülésből egész életen át tartó heg marad, ha cserélődnek a sejtek?-Hogy lehet, hogy ha egy idő után gyakorlatilag az összes sejt kicserélődik nem lesz fiatalabb a test?

[api]

Én a jó memóriát korántsem abban a pejoratív értelemben állítottam szembe a kreativitással, amit "beseggelés"-nek nevezünk. Ismerek például egy nagyon értelmes fiatalembert, akinek agya szinte lefényképezi a könyvek oldalait, de nem összefüggések nélkül bebiflázva, hanem megértve. (Mellékesen megjegyzi hozzá az oldalszámokat is.) Az orvosi egyetemen egyetlen vizsgán kapott csak négyest, a tanszékek versengtek érte, most Japánban tanul tovább, miután Magyarországon szórakozásból megtanulta a nyelvüket. Másrészről, amikor a szobatársa telefonon felhívta az egyik elromlott kollégiumi liftből, nagyon nehéz volt vele megérteni, hogy a kettő közül melyikből kéri a segítséget.

A megértésen alapuló memória szerintem nem címkézhető egyszerűen hosszútávúnak, mint ahogy a bebiflázott lexikális emlékezet sem rövidtávúnak. Tapasztalatom szerint ezek független dimenziók, így van amikor alaposan megértett dolgokat is hamar elfelejtünk. Én például olyanokat is, amelyekre saját magam jöttem rá, és még akkor se dereng, amikor évek múlva újra kitalálom. Csak egy idő után kezdem furcsa mód ismerősnek érezni. És van, hogy egy adat minden értelmezés nélkül is hosszú távra megragad, nekem például az elektronikus alkatrészek szabványsorai, így mondjuk a 10% toleranciájú: 1, 1.2, 1.5, 1.8, 2.2, 2.7, 3.3, 3.9, 4.7, 5.6, 6.8, 8.2, 10.

A kreativitást pedig nagyon tudatosan kevertem bele, mert én magamon tapasztalom és a neurális hálózatmodell működése is arra mutat, hogy a kreativitás ötletgenerátora talán az asszociatívan olvasó memória egyfajta lazasága, ha úgy tetszik "hibája" segítségével működik. Amikor valami újat találunk ki, az általában nem szokott minden ízében gyökeresen új lenni. Inkább valami szokatlan társítása, kombinációja néhány ismert dolognak. Nekem felébredéskor, vagy lamentálás közben furcsa öszvér tárgyak képei vagy öszvér gondolatok szoktak kergetőzni a fejemben. Félig álomszerű, lehetetlen egymásra-vetülései azoknak dolgoknak, amikkel az előző napokban foglalkoztam. Ezek a kreációk persze nagyrészt életképtelen összekapcsolódások, sőt sokuk annyira bizarr, hogy pillanatokkal később már fel se tudom idézni őket. Nincs rájuk szó, nincs rájuk fogalom. De nagy ritkán egy-egy azért életre kelthető.

Aki könnyen és pontosan ki tudja keresni az emlékeiből az adott kontextusba illeszkedő tartalmakat, az talán nem kényszerül arra, hogy valami lazább illeszkedést is megengedő célfüggvénnyel keressen a fejében, ami efféle szabálytalan asszociációkat is kidob eredményül.

[Rigel]

[api]

Még valami, a "hosszútávú" illetve "rövidtávú" memóriához. Én csak a hallási agytevékenységekkel foglalkoztam részletesebben, amelyeknek jó pár egymásra épülő szintje különböztethető meg, s mindegyikhez tartozik egyfajta memória, meglehetősen különböző emlékezési idővel. Már egy közelebbről meg nem határozott "értelmezési" szint alatt is több ilyen jelfeldolgozási folyamat van, hogy csak triviális példát hozzak, a fülbe érkező hangnyomásfüggvény periódusosságának felismerése, amihez emlékezni kell a függvény múltbeli viselkedésére. Mennyi időre? A dolog jól mérhető az abszolút hangmagasság érzet (vagyis az un. "abszolút hallás") pontosságának megfigyelt értéke alapján, hiszen ez a jelek frekvenciabeli és időbeli felbontása között ismert Wiener-Hincsin relációnak megfelelően maga után von egy meghatározott integrálási időt. Vagy egy másik jelenség: a hangközhallás, más szóval a relatív hangmagasság érzékelés pontosságának tapasztalt értéke maga után vonja egy ettől hosszabb időállandójú memória szükségességét azon a feldolgozási szinten, ahol valamiféle korrelációs elemzés történhet. Bár ezekre a folyamatokra nem is szoktunk a szó hétköznapi értelmében memóriaként gondolni, de szükségesek a hallás működéséhez. Sőt pontosan ugyanez a két tipikus emlékezési idő kimutatható egész más természetű fiziológiai kísérletekkel is, amelyekben szó sincs zenei hangokról, hanem időben eltolt (de egyébként tökéletesen azonos) szöveges hangfelvételeket játszanak be a két fülbe, és azt figyelik mennyire kell lecsökkenteni az eltolást ahhoz, hogy felismerjük az azonosságukat. (A kísérleti technikával megakadályozzák, hogy a szövegeket értelmük alapján azonosíthassuk.)

Csak azért írom ezeket a speciális dolgokat, hogy érzékeltessem, mennyi különböző szintű emlékezési folyamat lehet az agyban, és hogy ezek mennyire összefonódnak a feldolgozási, felismerési folyamatokkal, és távolról se tekinthetünk rájuk úgy, mint egy Neumann rendszerű computer szeparált memóriája.

[Sphaerion]

[Sphaerion]

[Sphaerion]

[rasta27]

Üdv!
Szintén biológiai témájú kérdés, de nem szeretném a másik topicban megszakítani az ízes vitát
A polipok egyik fantasztikus képességének az előfordulásáról szeretnék kérdezni,
lehetséges az állatvilágban máshol is, hogy az agy nem csak egy helyen van a testben,
hanem "kisebb csomópontokban" is lát el összetett feladatot?

[Rigel]