Nagy lépések az élet történetében

[rasta27]

Sphaerion?

[api]

[rasta27]

[api]

[Sphaerion]

[api]

[Sphaerion]

[api]

[Sphaerion]

[api]

Sphaerion az idegműködés fizikai, biokémiai mechanizmusait hangsúlyozza, én meg annak elvontabb rendszertechnikai felépítését. Így van ez rendjén, a megértés érdekében nyilván mindkét csapáson haladni kell. Meg hát ki-ki arról beszél, amiről ismeretei vannak.

A memóriával kapcsolatban ezért én megemlíteném, hogy az élőlények emlékezetét valószínűleg nem úgy kell elképzelni, mint a Neumann elv szerinti számítógépek külön egységet képező memóriáját. Ami egy nagyon speciális és meglehetősen önkényes felépítési mód, jól elkülöníthető bemeneti és kimeneti egységekkel, processzorral valamint memóriával, és ezeket összekötő különböző buszokkal. Mindamellett messzemenően soros feladatvégzéssel, amit a kívülről beadott (független intelligencia által előállított) program szervez úgy, hogy a processzor mindig csak egy feladattal foglalkozzék. A memória cellákra oszlik, amelyknek címei vannak, és ezek alapján történik a tartalom keresése. Az egész úgy van felépítve, hogy a legkisebb hiba se maradjon észrevétlen, ilyenkor le kell állnia, vagy riasztania, nehogy hibás részeredményekkel folytatódjon a működés. Folytathatnám a tulajdonságokat, de a legtöbb ponton tökéletesen ellentétesnek látszanak az élő idegrendszerek szervezeti felépítésével. Ám maradjunk ezúttal csak a memóriánál!

A neurális hálózatokban megvalósuló emlékezet viszont szuggesztíven hasonlít az élőlények emlékezőképességének jellegzetességeire (itt megint nem a fizikai, kémiai folyamatok részleteire gondolok). Nincs elkülönített, koncentrált memóriaegység, az egész gép egy rétegszerű kapcsolati elrendeződést mutat, és az emlékeket az egyes összeköttetésekhez tartózó, állandóan változó súlyfaktorok mintázata őrzi. A tartalmakat egymáson keresztül kasul átfonódva, térben elosztva tárolja, és nem lehet rámutatni egy információ konkrét helyére. A sérülések és hibák így egyáltalán nem végzetesek. A felidézés sem címek szerint, hanem tartalom alapján történik, a Neumann gépek szóhasználatát elővéve: valamiféle asszociatív "kereséssel". De hát a keresés itt nagyon nem adekvát kifejezés, hisz nincsenek is elkülönítve a memóriaműveletek, és a számolási műveletek, mint ahogy az egész emlékezési aktus se igazán szeparálható pl. a tanulástól.

De nem akarom ezen a verbális szinten folytatni az igehirdetést, mert ily módon inkább valami varázslatnak hangzik. Hanem inkább egy szubjektív különbségre mutatnék rá Sphaerion s jómagam közt. Miközben ő azt írta, hogy jó memória nélkül nincs magas szintű intelligencia, én ebben is elég nagy eltéréseket tapasztaltam az emberi habitusok között. Én például sokkal biztosabb vagyok az olyan területeken, ahol viszonylag kevés különálló dolgot kell megjegyezni, de annál több átlátni, kitalálni, létrehozni való akad. Valószínűleg ezért is választottunk más szakmát, és ezért írunk itt folyton más szempontból. Én a töredékét nem tudnám memorizálni annak, amire egy biológusnak, kémikusnak, orvosnak vagy jogásznak szüksége van. Még a matematikai levezetéseket se nagyon vagyok képes megjegyezni, hanem mindig újra elő kell állítanom őket. Vagy például jobban szeretek írni, mint beszélni, mert az előbbihez túl lassan jönnek az agyamból a szavak. Másrészről ismerek embereket, akik hosszú balladákat mondanak fel fejből, vagy évtizedekre visszamenően emlékeznek dátumokra, nevekre és számokra, sőt vastag tankönyvek anyagára oldalszám szerint. Akik viszont csődöt mondanak, ha ki kellene találniuk valamit.