A kvantumelmélet interpretációi

[Rigel]

[Rigel]

[Banzai]

[liederivative]

[liederivative]

[KovPityu]

[liederivative]

[liederivative]

Közben - miután szíveskedtem rendesen elolvasni - láttam, hogy Rigel azt mondja, hogy az emergens tulajdonság "nem mondhat ellent" a komponenseket leíró szabályoknak.
Direkt nem törlöm, amit erről írtam, mert releváns (Rigelnek, álláspontom szerint, a vízről szóló eszmefuttatásban sincs feltétlenül igaza, csak ha van olyan helyes elméletünk, hogy a tömeg nem veszhet el a komplexitás növekedésekor); de ez a kijelentés persze - bizonyos feltételek alatt - igaz. Ha a komponensek hozzák létre a rendszert ("szabályaikkal"), akkor az emergens tulajdonság persze nem "mondhat ellent" a komponens-"szabályoknak", miután azok következményeként fogható fel.
Mondhatjuk talán (ekkor), hogy az emergens tulajdonság a komponens tulajdonságaként is "létezik" (tulajdonsága egy kis rendszernek, komponensnek is), de "nem nyilvánul meg" a komponensek fizikai viselkedésében (mivel az emergens tulajdonság definíció szerint csak bizonyos komplexitás után nyilvánul meg fizikailag).

Itt van egy érdekes észrevétel: az emergens tulajdonság valamiképpen létezik (absztrakt értelemben?) egy kis anyagi rendszerben, de fizikailag nem mérhető, hiszen csak akkor lesz mérhető, ha a kis rendszer más rendszerekkel kapcsolódik - kölcsönhat. Ez triviális, a fizikában millió ilyen van, de muszáj ekkor kijelenteni, hogy "vannak fizikailag nem mérhető, operacionálisan tehát értelmetlen tulajdonságai egy rendszernek", amikor pl. izoláljuk a rendszert.

Ha azonban nem mondjuk azt, hogy az emergens tulajdonság jellemzője valahogyan már a komponensnek is, akkor Rigelnek egyáltalán nincs igaza: mikor a megfelelő komplexitás kialakul, bármi történhet. És nyugodtan ellentmondhat az emergens viselkedés a komponensek bármilyen viselkedésének.

[liederivative]

[KovPityu]