Bár én ez ügyben amatőr vagyok, elmondom, hogyan rendezem le magamban az áltrel geometriájának "tehetetlenségi törvényét". A geometria a testek legáltalánosabb (anyagi milyenségüktől, tömegüktől, kölcsönhatásaiktól, hőmérsékletüktől stb. független) viszonyainak absztrahált tudománya. Aztán Einstein a tehetetlen és súlyos tömeg megkülönböztethetetlenségéből kiindulva azt mondta, hogy a gravitáció "hatására" mozgó testek igazából semmilyen más testekkel nem nem állnak kölcsönhatás alatt, hanem szabadok. Ahogy Newtonnál a szabad testek tehetetlen mozgása képviseli az euklideszi tér egyeneseit, s ezen keresztül egy célszerű koordinátázást is, hasonlóan van ez az áltrelben a szabadon zuhanó testek geodetikusaival. (Ez persze csak akkor ilyen egyszerű, ha egy olyan jelentéktelen próbatest mozgását nézzük, amire azt lehet gondolni, hogy ő maga nem deformálja a teret, vagyis régi szóhasználatban csak passzív elszenvedője a gravitációnak). Valahogy így lett a gravitációból geometria. Tehát úgy képzelem, hogy a szabad testek nem valami geometriai térben mozognak, hanem az ő mozgásuk maga a geometriai tér. Tulajdonképpen csak egy másik nyelvet használunk, amikor a testek tehetetlensége helyett a tér tehetetlenségéről beszélünk.
Persze tudom, van itt azért jócskán bonyodalom. Például amikor nem lehet alkalmazni a geodetikus hipotézist. Vagy mondjuk, hogyan működne az Einstein egyenlet megoldása akkor, ha nem ismernénk a newtoni fizikát? Hisz bár az áltrel. nyilván felette áll, és magában foglalja, de van itt egy egészen különös nehézség is, ami soha korábban nem fordult elő: Az egyenletek ugyan kovariáns alakban vannak megfogalmazva, a megoldás során mégis csak konkrét koordináták nyelvén tudunk beszélni velük. Egy diff. egyenletrendszer megoldásának neki se tudunk kezdeni, amíg nincsenek valamilyen koordinátáink. De az igazi koordináták majd csak a megoldás végén derülhetnek ki, hiszen a metrikus tenzor az egyenletek ismeretlen változója. Így vagy nagy szerencsével, rögtön beletrafálunk, vagy mindenféle szimmetriamegfontolásokra, és newtoni közelítésre támaszkodva kijelölt első közelítés után lehet lépésről lépésre javítani az megoldást.
