Szerző: karit » 2015.05.02. 14:37
Nagyon laikusként szeretnék kérdezni erről a témáról.
Mennyire biztos, hogy az eddigi gyorsuló tágulás örökké tart majd, és véglegesen előrejelzi a VE sorsát? Nem lehetséges-e egy olyan effektus, ami miatt a felfúvódás leállása óta, a térnek (Higgs mezőnek?) valami rugalmassági faktora miatti több évmilliárdos periódusidejű csillapodó rezgését tapasztaljuk gyorsuló tágulásként (mint amit egy összegyűrt gumiszivacs elengedése utáni kirúgása végén, nagysebességű mikroszkópkamera felvételét lelassítva látnánk a szivacs szélein)?
Ekkor a tágulás mértéke időben hol nőne, hol csökkenne, de egy olyan lapos görbület mentén, ami a látható VE méreténél sokkal nagyobb: mert mondjuk, a szinuszhullám (jelenleg) felfelé emelkedő ágán (annak legelső periódusában) vagyunk? Ez hasonlóképpen azt mutatná, hogy nagy távolságban, a szinuszhullám jobban emelkedő részén nagyobb a gyorsulás. Később (sok évmilliárd múlva), a leszálló ágra kerülve ott csökkenne a tágulás (nagyon messze onnan meg épp akkor nőne), de egyszer majd lecsengene annyira a rezgés, hogy a gravitáció mind jobban tudna érvényesülni. Eonokkal később ez akár egy Nagy Reccsbe is mehetne, amikor alighanem egy csillag sem világít már az égen.
Elnézést, hogy nem tudom szemléletesebben körbeírni a kérdést. A fektetett "időtölcsér" az infláció utántól kissé fölfelé kunkorodó vonalára lenne a lecsengő szinusz ráfektetve, ami időnként a jövőben szűkülésbe vinné a "szájat", majd megint nőne, de már kevésbé. A kérdés, hogy egy felfelé induló lapos szinusz elejét látjuk a kunkorodásban, vagy a végleges trendet?