Szerző: api » 2015.04.30. 14:33
Az éppen most fülembe érkező szirénahang valóban kizárólag annak a pillanatnyi sebességnek megfelelően mélyül, amivel a mentőautó akkor távolodott, amikor a hang épp elindult a "nínójából". Ha nagyon messziről halljuk, még az is előfordulhat, hogy közben megállt, sőt, felvették a beteget, s jön visszafelé, de hozzám még csak most érnek ide azok a hangok, amelyeket távolodva sugárzott, így még mindig mélynek hallom. A csillagok és galaxisok mindenféle esetleges saját-mozgásaiból is származik efféle doppler effektus, ebből valóban származnak kék-eltolódások is.
A kozmológiai vöröseltolódás viszont nem az égitestek térben való mozgásából származik, hanem a tér tágulásából. Olyan, mintha én is meg a mentőautó is állnánk, csak az utca nyúlna. Minden eleme egyformán, vagyis ha 10. utcakő v sebességgel távolodik tőlem, akkor a 100. már 10v-vel, stb. Az 1000.nél ácsorgó nínót pedig 100v sebességnek megfelelően mélyülve hallom. De ezek a hullámok nem abban a pillanatban nyúltak így meg, amikor kisugárzódtak, hanem a hozzám tartó egész útjukon szedték össze a vöröseltolódásukat, áthaladva a mindenhol táguló téren.
Az ilyenfajta vöröseltolódás nagyon jellegzetes mintázatot ad. Nem olyat, mint a városban összevissza szaladgáló mentőautók különféle mértékben mélyebb és magasabb hangjai, hanem a távoliak jellemzően mélyebben szólnak, mint a közeliek. Még akkor is, ha nem állnak, hanem van saját-mozgásuk is. A tér homogén tágulása miatt a távoli pontok sokkal nagyobb sebességgel távolodnak tőlünk, mint bármilyen égitest bármilyen saját-mozgása, így itt a vöröseltolódás már arányos lesz a távolsággal (Hubble törvény). Legalábbis akkor, ha a tér tágulásának skálasebessége (az egységnyi távolságra lévő pontok távolodási sebessége) időben állandó. Ám ha a mérésekből az derül ki, hogy a távoli galaxisok vöröseltolódása kevesebb, mint amit a Hubble-féle arányosság alapján várunk, akkor ebből arra kell következtetnünk, hogy ezek a fények az útjuk korai szakaszain kisebb skálasebességgel találkoztak, mint a közeli galaxisok fényei, amelyek csak nemrégen vannak úton. Ezek voltak azok a mérések, amelyekből l998-ra kiderült, hogy az univerzum tágulása gyorsul (skálasebessége nő).
Persze, ha a még régebbi múltra tekintünk vissza, ott ismét nagyobb skálasebességet találunk. A léptékfaktor a tágulás különböző korszakainak megfelelően eltérő időfüggvényeket mutatott, most megyünk át a tömeges anyag dominálta lassuló szakaszból a sötét energia hajtotta gyorsuló időszakba. Ezért az a bizonyos arányossági tényező, a Hubble állandó lassanként változik az idő előrehaladtával.
- These users thanked the author api for the post:
- karit