Hírek - röviden

[laikus]

Most találtam rá.
Szerintem érdekes olvasmány és kapcsolódik az itteni témákhoz.

[Rigel]

Hoppá! Ez majdnem elkerülte a figyelmünket.
Elkezdték kiadni a Planck-misszió második publikus adatkupacát február 5-én. Akiket az univerzum "friss" hírei érdekelnek, itt megtalálják az összes anyagot:

[Banzai]

Nagyon nagyon jól néz ki!!

http://sciencemeetup.444.hu/2015/03/09/ ... dkamraban/

[Banzai]

Másfélszer akkora a galaxisunk, mint amit eddig hittünk...?

[Banzai]

Ennyit nyomhat az isteni részecske

Az eddigi legpontosabban sikerült meghatároznia az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet nagy hadronütköztetője két kísérletének a Higgs-bozon tömegét - jelentették be kedden egy olaszországi konferencián.

Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (CERN) szerint a nagy hadronütköztető (LHC) ATLAS és CMS kísérlete együttesen 125,09 (+/-0,24) Gigaelektronvoltban (GeV) határozta meg az isteni részecskeként is emlegetett bozon tömegét.



A gigaelektronvolt, azaz milliárd elektronvolt a tömeg és energia megadására egyaránt használt egység, melyet kizárólag az atom- és mag- és részecskefizikában, illetve a csillagászatban alkalmaznak. Egy proton tömegének megfelelő energia 0,938 GeV.
A részecskefizika alapvető építőköve

A Higgs-bozon alapvető építőköve a részecskefizika standard modelljének, amely az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatást, valamint az alapvető elemi részecskéket leíró kvantumtérelmélet. A bozon létezését évtizedekkel ezelőtt megjósoló Brout-Englert-Higgs-mechanizmus szerint ez a részecske felelős a többi részecske tömegéért.

Az "isteni részecske" tömegéről közzétett adatokkal kapcsolatban a CERN közölte, hogy ez volt az eddigi legpontosabb mérés, amelyet a nagy hadronütköztetőben eddig elvégeztek.

"Örömmel tölt el, hogy az ATLAS és a CMS briliáns fizikusai most először egyesítették erejüket, hogy szert tegyenek erre a rendkívül fontos adatra" - mondta a Rolf Heuer, a CERN főigazgatója, utalva arra, hogy az LHC kísérletei nem osztják meg egymással eredményeiket, mert nem akarják befolyásolni egymást.

[Banzai]

Az elszabadult Jupiter tehette a Naprendszert egyedivé



Hatalmas, elszabadult óriáslabdaként pusztíthatta végig a Jupiter a korai Naprendszer bolygóinak első generációját, mielőtt jelenlegi pályáját elfoglalhatta volna – áll egy új kutatásban. Ha a kutatók modellje helyesnek bizonyul az azt jelentheti, hogy a miénkhez hasonló bolygórendszerek száma jóval kevesebb lehet a világegyetemben, mint eddig hittük.
Csodabogár Naprendszerünk

Az elmúlt évtizedekben a csillagászok 1800 távoli csillag körül keringő bolygó létét erősítették meg. A felfedezett rendszerek között 500 olyan van, amely több bolygót is magába foglal. – írja összeállításában a Space.com csillagászati portál.

Az eredmények arra döbbentették rá a kutatókat, hogy Naprendszerünk különlegesnek számít. A leggyakrabban előforduló bolygórendszerek ugyanis több szuperföldet tartalmaznak. Ezek a kőzetbolygók Földünknél tízszer nagyobbak, és sokkal közelebb keringenek központi csillagukhoz, mint a Merkúr a Naphoz. Ezek az óriásplanéták nem csupán kövekben, hanem illékony anyagokban is gazdagok, amelyek hő hatására könnyen elgőzölögnek.

„A szuperföldeknek nagyon vastag, masszív légköre van, a bolygókon uralkodó nyomásviszonyok pedig százszorosan, vagy akár ezerszeresen is meghaladhatják a Földön tapasztaltakat. A szuperföldekével összehasonlítva a Naprendszer kőzetbolygóinak atmoszférája viszont rendkívül vékony” – nyilatkozta Konstantin Batygin, a kutatás vezető szerzője (Kaliforniai Műszaki Egyetem).

Természetesen nem ez az egyetlen furcsaság. A Jupiterhez és Szaturnuszhoz hasonló gázóriásokat magukba foglaló bolygórendszereknél a gázbolygók sokkal közelebb vannak a csillagukhoz, mint a mi Naprendszerünkben. A leggyakoribb, forró Jupiterekként is ismert óriásvilágoknál ez a táv a Merkúr-Nap távolság tizedrésze.

„Egyre inkább úgy tűnik, hogy a Naprendszer egy csodabogár” – írta Gregory Laughlin (Kaliforniai Egyetem), a tanulmány társszerzője az egyetem sajtóközleményében. Miért alakulhatott ki ez az anomália? Batygin és Laughlin hosszas kutatás után arra jutott, hogy a választ a Jupiter vándorlásában kell keresni.



Pusztító Jupiter

A kutatók egy lehetséges modell vizsgálatával próbálták rekonstruálni a kozmikus történéseket. Eszerint a Naprendszer két legnagyobb bolygója közül az elsőként kialakult Jupiter egészen a Szaturnusz születéséig a Nap felé vándorolt. Az esemény azonban irányváltoztatásra kényszerítette a Jupitert, így az kifelé, a jelenlegi pályája irányába kezdett haladni. A kutatók azon kezdtek tűnődni, mi történt volna akkor, ha a Jupiter befelé tartó vándorlását megelőzően kőzetbolygók formálódnak a belső Naprendszerben? Ezt igyekeztek a tanulmányban szimulálni.

A szcenárió nem tűnt elképzelhetetlennek, a korai Naprendszerben ugyanis csillagunkat sűrű gáz- és porkorong fogta körül, ami megteremtette annak a lehetőségét, hogy a keletkező kőzetbolygók könnyen szuperföldekké váljanak. A „kozmikus számításokat” a Jupiter húzhatta keresztbe. Amint a gázóriás befelé haladt, gravitációs vonzása szoros, egymást átfedő pályára küldte az újszülött bolygókat - azaz a belső bolygók első generációját. Ez ütközéssorozatokhoz vezetett, ami apró darabokra zúzta a planétákat.

„Ugyanaz volt a helyzet, mint ami most az alacsony Föld körüli pályán keringő műholdakat fenyegeti” – mondta Laughlin. „A megsemmisülő szatellitek maradványai más műholdakba repülhetnek, ami ütközések láncreakcióját indíthatja el. Úgy véljük a Jupiter miatt ugyanez játszódhatott le nagyban, a belső Naprendszerben.” – vázolta tovább elképzeléseit a kutató.

A Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars születése

A belső bolygók első generációjának maradványai nagyrészt a Napban végezhették. A megmaradt anyagból – ami a szimuláció alapján az összes keletkezett törmelék 10 százaléka lehetett - viszont kialakulhatott a Naprendszer belső bolygóinak második generációja. A teória megmagyarázhatja miért fiatalabb a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars a külső bolygóknál, valamint arra is választ adhat, miért kisebbek és rendelkeznek rendkívül vékony atmoszférával más bolygórendszerek belső világaihoz képest.

„Az eredményekből arra lehet következtetni, hogy Föld-szerű bolygóink az után születtek meg, miután a Jupiter korai vándorlása „lesöpörte az asztalt” és előkészítette a terepet a gázszegény égitestek kialakulásának.” – mondta Batygin. „Az a tény teszi izgalmassá az egész elméletet, hogy a Naprendszer összes ismert tulajdonsága könnyen ebből a kozmikus folyamatból eredhet. Mintha egy szétszóródott kirakós játék darabkái állnának össze koherens egésszé.” – tette hozzá a kutató.

Laughlin eleinte szkeptikus volt az egész teóriával kapcsolatban, azonban véleménye szerint a bizonyítékok növekvő száma egyre inkább kezdi megerősíteni a Jupiter korai vándorlásának lehetőségét.

Egyre kisebb a földihez hasonló élet előfordulásának esélye?

Batygin kiemelte, hogy a Jupiter-szerű bolygók ritkák, a Naphoz hasonló csillagok mindössze 10 százaléka ad otthont ilyen jellegű gázóriásoknak. Ebből arra lehet következtetni, hogy valószínűleg a miénkhez hasonló bolygórendszerek sem hemzsegnek az Univerzumban. A Szaturnusz születése lehetett az a tényező, ami visszafordította a Jupitert, lehetővé téve a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars kialakulását. A tanulmány megállapításai tehát amellett teszik le voksukat, hogy a földihez hasonló élet ritka lehet a Világegyetemben. A kutatást az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) publikálták.

[Banzai]

Az összeomlást hordozhatja magában a sötét energia





Egy kvantummező felelhet a világegyetem egyre gyorsuló tágulásáért, ami idővel elindíthatja a véget jelentő katasztrofális összeomlást is. Csillagászok 1998-ban fedezték fel az univerzum elmúlt évmilliárdok során végbement egyre nagyobb ütemű felfúvódását. A jelenleg is zajló folyamatért felelős rejtélyes entitást "sötét energiának" nevezték el, pontos mibenlétét azóta sem sikerült meghatározni. A legegyszerűbb magyarázat szerint részecskék születnek és szűnnek meg, megtöltve minden talpalatnyi teret az univerzum növekedéséhez szükséges energiával. Ez a kvantum-kotyvalék, amit vákuum energiának neveznek, nem csodaszer, kettős hatása lehet.

Einstein általános relativitás elmélete szerint az energia, akárcsak az anyag, meggörbíti a teret. A számítások tanúsága szerint ez a vákuumenergia annyira erős, hogy önmagába görbítené vissza az univerzumot, olyannyira, hogy az csupán egy Föld-Hold távolságot ívelne át – az univerzum azonban ennél egyértelműen nagyobb.

Az ellentmondás kiküszöbölése érdekében Nemanja Kaloper, a Davis-i Kalifornia Egyetem kutatója, valamint Antonio Padilla, a brit Notthingham Egyetemen megpróbálták kiiktatni a kvantum instabilitások okozta görbületet az általános relativitás egyenleteinek lehető legnagyobb méreten, a teljes tér-időn történő módosításával.

Tavaly sikerült szinte a teljes vákuum-energiát kiiktatniuk úgy, hogy a fennmaradó töredék elegendő legyen az észlelt gyorsulás magyarázatához, módszerűkhöz azonban a tér-időnek végtelennek kell lennie, ami maga után vonja azt a feltevést, hogy a kozmikus tágulásnak egyszer meg kell állnia és visszájára kell fordulnia, így az idő véget ér az univerzum összeomlásával. "A világegyetem visszatér oda, ahonnan kirobbant" - mondta Kaloper.

A kutatók most az összeomlás egy lehetséges kiváltó okával, egy kvantummezővel álltak elő, ami áthatja a világegyetemet. A mező energiája lassan csökken, végül negatívvá válva elindítja a kozmosz összehúzódását. Az összehúzódás megindulása előtt azonban a mező a kezdeti tágulás gyorsulását eredményezi, ahogy az jelenleg is zajlik. "Ebből következik, hogy a sötét energia a végzet előhírnöke" - tette hozzá Padilla.

"Érdekes megközelítés, de még mindig nem teljes. Milyen mögöttes elmélet mondja ki, hogy így kellene leírni az egyenleteket?" - adott hangot kétségeinek Asimina Arvanitaki, a kanadai Perimeter Intézet szakértője.

A kutatók jelenleg feltevésük általánosításán dolgoznak, ami segíthet választ találni a fentihez hasonló aggályokra, reagált Kaloper. Emellett azt is megpróbálják kiszámítani, mikor kezdődhet meg az összehúzódás, bár véleményük szerint ettől a ponttól még több tízmilliárd évre lehetünk. "Elég biztonságban vagyunk" - mondta Arvanitaki. "Emiatt nem lesznek álmatlan éjszakáim" sg.hu

[api]

[dgy]

[Banzai]