Több százmillió fényév átmérőjű területen térképezték fel európai kutatók a sötét anyag eloszlását. Bár a sötét anyag nem látható, az univerzumban található anyag nagy része abból áll. A fényre, normál anyagra és nagy struktúrákra gyakorolt gravitációs hatásának segítségével lehet detektálni.
A kép feltárja a sötét anyag összesűrűsödéseit és hiányát az égbolt egy olyan részén, amely 2 millió galaxist és több százmillió fényévnyi struktúrákat tartalmaz.
Chiway Chang, a Zürich-ben található Svájci Szövetségi Műszaki Egyetem (ETH) kutatója április 13-án mutatta be csoportjának munkáját egy Baltimore-ban szervezett konferencián. Az eredmények a Brit Királyi Csillagászati Társaság folyóiratában kerülnek hamarosan publikálásra.
A megfigyelések nagyon jól illeszkednek az általános kozmológiai vélekedéssel. Eszerint a sötét anyag a fő kiváltó ok a nagy méretű kozmikus struktúrák formálódása mögött.
Sötét anyagból nagyjából ötször annyi van az univerzumban, mint látható anyagból. Jelenléte azért detektálható, mert gravitációja meghajlítja a tér-időt. Nagy koncentrációjú sötét anyag elgörbíti a háttérben (tehát tőlünk távolabb) található galaxisok fényét, módosítva a képüket. Ezt a gyenge gravitációs lencsehatás néven ismert jelenséget használták idáig a szakemberek, hogy megértsék a sötét anyag eloszlását. Ez az új kutatás azonban ennél tovább megy.
Egy 570 megapixeles kamera segítségével, amely a Victor M. Blanco teleszkópon található Chile-ben, a kutatók egy Földről nézve 700 Nap méretű részét fotózták le az égboltnak. Ezen kis elhajlásokat kerestek a legtávolabbi galaxisok alakjában, azért hogy felderítsék a sötét anyag eloszlását azok előterében.
“Igazán masszív sötét anyag struktúráknak tűnő dolgokat derítettünk fel, amelyek 100 millió fényév átmérőjűek. De további vizsgálatokra van szükség, hogy kiderítsük, valóban létező struktúrákról van-e szó.”
- mondta el Chang.
Az elkészült térkép csupán a Dark Energy Survey projekt keretében lefedni kívánt égboltnak 3%-át mutatja. 2018-ig a maradék 97% is el fog készülni. Ezt a felderítő munkát azért a sötét energiáról nevezték el, mert a végleges célja az, hogy nagyon pontosan felmérje mindenféle anyag eloszlását, hogy utána a sötét energia mértékét meg lehessen pontosan mérni. A sötét energia olyan feltételezett energia, amely az egész világegyetemben jelen van és gyorsítja annak tágulását.
A gyenge gravitációs lencsehatásnak nevezett jelenség szolgáltatta idáig a legjobb bizonyítékokat a sötét anyag létezésére. Egy döntő fontosságú 2006-os publikáció két összeütköző galaxisról azt mutatta, hogy a régió, ahol a legnagyobb lencsehatás volt megfigyelhető arrébb volt a látható anyag többségétől. Ez egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a sötét anyag hajlítja meg a tér-időt. Egy múlt hónapban a Science-ben közzétett cikkben 72 hasonló példát mutattak be kutatók.(444)
Ez egyre izgalmasabb 
