A fizikai megismerés határai

[szabiku]

Ez nagyon érdekes téma. Pont a napokban olvastam Wigner Jenő válogatott tanulmányait, és pár éve nagy érdeklődéssel tanulmányoztam a Feynman könyvnek előbbi idézett részét is.
Véleményem szerint az idő múlásának iránya (és problémája) nem biztos, hogy a TUDAT nélkül is egyértelműen adódik, azaz kijelölhető.
Az a tény, hogy az ÉN TUDAT térben és időben eléggé lokalizált, a természeti törvények ezen elme általi "leképezésénél" is erősen meghatározó. Például a legközpontibb dolog, a kvantummechanikai állapotvektor redukciója már elválaszthatatlan a tudattól. Ettől kicsit "távolabb" pl. ott is meghatározó, hogy a retardált és az avanzsált hullámok közül csak a retardált lesz megfelelő a természetes felfogásnak, a másik pedig ellentmondásokba fog ütközni.
Ha el tudnánk képzelni egy olyan térben és időben kiterjedt (pl. kollektív szerű) TUDATOT (vagy valami hasonlót), ami másképpen vizsgálódik, mint az ÉN TUDAT, lehet, hogy az idő múlásának iránya és problémája fel sem merülne.

[Auróra]

[szabiku]

[Rigel]

[Banzai]

[Auróra]

[Rigel]

[Banzai]

[Rigel]

[Banzai]