A kvantumelmélet interpretációi

[Banzai]

[Banzai]

Félre ne értsetek, szerintem másról beszélünk, én örülök a legjobban ennek a matekos topicnak, csak annyit mondtam, hogy óvatosan kell bánni azzal a fogalommal, hogy „értem a kvantummechanikát”, ezt még a legnagyobb koponyák sem merték, merik kijelenteni. A matekját nyilván tökéletesen meg lehet érteni, elég baj lenne, ha ez nem így lenne, viszont ennek a mateknak a fizikai megvalósulása, és az interpretálása jelenleg nem megoldott. Ha azt mondom értem, az azt jelenti tudom értelmezni..., nem tudjuk, itt van pl. egy nem oly régi értelmezési kísérlet, de jó párat meg lehetne említeni. ()

[Kónya Gábor]

.

[szabiku]

Így már értjük Banzai. Ebben igazad van, értelmezési problémái elég jelentősen vannak a kvantumfizikának, még szerencse, hogy a matekja már talán egzakt. A részecskefizikának még a matekja sem igazán az, és ez elég komoly probléma (gondolok itt pl. a renormálhatósági problémákra..).
Jó az a cikk az értelmezésről, még nem tudtam teljesen elolvasni, de mihelyt hazaérek megteszem

Idegfúzió: A kérdéseid jók, és lényegbe vágóak.
DE ahhoz, hogy kicsit is jól megértsd, több hónapot esetleg éveket is rá kell szánni, mert ezt nem veszi be olyan könnyen az agy, hacsak nem szuper agyad és szuperül formálható világnézeted van.

Csak röviden:

- mi is az a mérési probléma
Egyszerűen az, hogy a méréssel megzavarod a mérendő rendszert. A mérés is kölcsönhatás, ami belezavar a rendszer működésébe szükségesen legalább egy hatáskvantummal. Így a rendszer már nem úgy fejlődik tovább, mint ha nem vizsgáltad volna a méréseddel, de akkor nem is derülne ki róla semmi. Van még további filozofálgatása is a mérés problémájának, pl. hogy hol van az elválasztó határ a mérendő objektum és a mérést végző "műszer" között, ami egészen eltolható az eredményét értelmezően felfogó szubjektumig. No meg, hogy vannak az egyszerre mérhető, és az egyszerre nem mérhető fizikai mennyiségek.

- miért nem lehet semmi fizikai mennyiséget rendelni a hullámfüggvényhez
Azért mert az nem fizikai mennyiség, nem valós, hanem komplex (nem csak úgy, hogy képzetes része is van, hanem úgy is, hogy akár több komponense van a hullámfüggvénynek, pl. bispinor szerkezetű), nem egyértelmű az értéke. Ezek az okok mind közrejátszanak abban, hogy a legkevésbé sem lehet belőle valódi fizikai mennyiséget kreálni, bár ha a fizikai állapotot jellemző vagy megadó "mennyiség"-ként akarja valaki értelmezni, akkor az végül is az. Egy matematikai mennyiség. Az a helyzet a kvantumfizikával, hogy már csak annyira absztrakt matematikai struktúrával lehet leírni, hogy ehhez teljesen át kell szellemülni, a hétköznapi vagy klasszikus fizikai szemléletről, még a hasonlatokon is túl. A matematikájának ez a hullámfüggvény (állapotfüggvény vagy állapotvektor) a központi matematikai mennyisége, ez teljes egészében jellemzi a rendszer állapotát, és amit ebből ki lehet olvasni, az van csak.

- miért nem lehet semmilyen fizikai folyamatot rendelni a hullámfüggvény összeomlásához
Na igen, ez már tényleg a kvantumfizika legbelső magja, és egyben még érthetetlen központi problémája. A világnak ez is lehet, hogy a határa. Egyelőre annyit tudunk, hogy a hullámfüggvény ezt csinálja, és egyrészt így működik. A hatáskvantumot még senkinek sem sikerült feltörni. Ha az említett összeomláshoz folyamatot szeretnénk rendelni, talán erre is szükség volna, ami magát az elméletet cáfolná meg.

- mi az hogy megfigyelhető valami, miért operátort használunk a leírására
Ez csak annyit jelent, hogy információt tudunk szerezni valamiről, tehát van értelme, ezért valahogy leírható, és talán még "valódi" fizikai mennyiség is nyerhető belőle, bár ez a fogalom már eléggé a hétköznapi fizikai felfogás felé tart, tehát csak óvatosan kell bánni vele. A hullámfüggvény hordozza a rendszerről, és abban bármiről az információt, DE a hullámfüggvény azért nem megfigyelhető, mert az, mint egy szellem, adja az információt (mely pusztán csak valószínűségi jellegű), csak kell hozzá egy kulcs. Bár, ha valaki ezt úgy akarja felfogni, hogy akkor az ezért megfigyelhető, akkor lényegében bármilyen fizikai mennyiségről legyen is szó, mindig a hullámfüggvényt figyeli meg, csak hol innen, hol onnan, vagy hol erről, hol arról, miközben mindig meghal, de egyben újjá is születik a függvény. És ez attól függ, hogy milyen az operátora annak a mennyiségnek, amin keresztül kukucskálja.
Az, hogy miért operátorokat használunk, azaz rendelünk a fizikai mennyiségekhez, az nem választás volt, hanem csak így lehetett áttérni egy olyan, a jelenségeket leíró matematikai struktúrára, azaz elméleti leírásra, ami alkalmasnak bizonyult, tehát megmagyarázta a kísérletek eredményét. Persze erről sokkal többet lehet írni, de az már matematikai.

Javaslom Nagy Károly Kvantummechanika könyvét. Szerintem az neked bőven elég lenne.

Szegély de Broglie! Sajnos sosem tudott megbékélni a kvantumelmélet értelmezésének azzal tényével, hogy szakítani kell a klasszikus szemléletmóddal. Valami olyasmit állított, hogy a Schrödinger-egyenletnek mindig két és összetartozó megoldása van, egy végtelenül kis amplitúdójú, de a fázist tartalmazó hullám (fázishullám), és egy másik, ami mindenhol máshol elhanyagolható értékű, kivéve egy helyen, ahol szingularitása van. (Valami ilyesmire emlékszek, mert meg vannak a válogatott tanulmányai, csak már rég olvastam.) És ez alapján gondolta el (ahogy Gábor írta), hogy a természetben a részecskének feleltethető meg az a szingularitás, amit a fázishullám a frontfelületre merőlegesen valahogyan vezet. (de azt már nem értettem hogyan...) Szerintem nem csak, hogy a spint nem lehet ebbe beépíteni, de alapvetően alkalmatlan megoldási forma. Az az érzésem ezzel, hogy Ő a megoldást mindig valami Dirac-deltás és fázisos felbontásban látta (de lehet hogy tévedek).

[Banzai]

[Idegfúzió]

[Banzai]

[Banzai]

[Banzai]

[Banzai]

Laci, majd a matekos kvantumos topic utolsó beszélgetését pakold át ide légyszi, köszi!