Egy biztos, lassan de biztosan haladunk a cél felé, ami szerint hamarosan létre tudunk hozni, olyan, akár az emberi agynál is összetettebb, programozható de emellett öntanulással és döntéshozatallal is felvértezett szilícium esetleg neuron alapú konstrukciót amely eddig számunkra még ismeretlen világot rejthet. A kutatás nagyon izgalmas, persze emellett nagyon sok benne a fehér folt. Mint egy korábbi írásban említettem, fogalmunk sincs, arról hogy tulajdonképpen hogy jön létre a tudat, az intelligens tudat, és miként működik. Nem tudjuk, hogy a struktúra és a kapcsolatok száma az, amely képes megalkotni ezt az emergens minőséget, vagy nagyon fontos az is hogy milyen alkotókkal történik ez. Musk egész egyszerűen a szellem-idézéshez hasonlítja a folyamatot, amikor a megidézők azt hiszik, hogy kordában tudják majd tartani a létrejött démont, Hawking pedig úgy fogalmaz, hogy az MI az emberiség legnagyobb, de egyben utolsó találmánya lenne.
Sokan nem tudják de egyszerűbb MI rendszerek már régóta velünk élnek, ezen belül is vannak olyanok amik a közember számára elérhetőek, játékainkban, gépeinkben, internetes felületeinken illetve a másik nagy csoport, ami a K+F és a katonai világban jut szerephez. (Itt is érhető tetten a leggyorsabb fejlődés) Musk szerint a fő baj az, hogy a kutatásban résztvevők nem óvatosak. A Google – az ügy egyik élharcosa – épp januárban vásárolta fel fél milliárd dollárért a korábban a Facebook által is kinézett Deep Mind brit céget, amely az agy memoriaképzési folyamatait kutatja. A társaságnak 50–75 alkalmazottja van, és kifejezetten az olyan algoritmusokra specializálódott, amelyek lehetővé teszik a gépek számára, hogy az emberekhez hasonlóan tanuljanak. A deep learningnek nevezett technológia lényege, hogy nem mesterségesen próbálnak egy szoftvert mindennemű ismeretekkel ellátni, hanem képessé teszik a tanulásra, és összekapcsolják egy óriási adatbázissal, amelyből maga képes megszerezni és fejleszteni ismereteit. Persze a Facebook sem tétlenkedett a közösségi oldal nemrég a New York Egyetem mesterséges intelligenciával foglalkozó szakemberét, Yann LeCunnt igazolta le. Az IBM Watson nevű szuperszámítógépére épülő részleget hozott létre, olyan felhőszolgáltatást kínálva, amely mesterséges intelligenciát használó szolgáltatások és appok bevezetését teszi lehetővé. A Yahoo nemrég egy intelligens képelemző és felismerő algoritmust fejlesztő céget vett meg, amely ugyancsak hasonló elvű mesterséges intelligenciát alkalmaz.
Ezek a szolgáltatások emberi nyelven kommunikálnak, és komplex kérdésekre is képesek választ adni a big datában, vagyis egy hatalmas számítási felhőben tárolt adatbázis elemzésével. És akkor még nem beszéltünk Japánról és Koreáról. Emellett mindegyik IT óriás hatalmas pénzeket öl bele a fejlesztésekbe elég csak mondjuk az Apple által létrehozott és több 100 millió embert kiszolgáló SIRI programra gondolni, amely valós időben érti meg és értelmezi egyre nagyobb pontossággal az emberi kérdéseket. A verseny óriási, ugyanis minél jobb rendszert alkotunk, a profit annál nagyobb lesz. Az emberek imádják az MI-t, és szinte zabálják az ilyen termékeket. Emlékszem kb 20 évvel ezelőtt amikor a kis egyszerű számtógépes játékainkban megjelent egy végtelenül primitív de már valamilyen MI jegyeket mutató szereplő vagy folyamat, milyen öröm volt.
A technológiai mérföldkőnek tartott újdonságok, mint az autonóm autók, az IBM kvízshow-nyertes szuperszámítógépe vagy a digitális személyi asszisztensek csupán hasznos melléktermékei annak az elképesztő iramú, példátlan összegeket felemésztő és egyre szilárdabb elméleti alapokra építkező fegyverkezési versenynek, amit a világ informatikai óriásvállalatai vívnak egymással. A kísérleti laborok és K+F-központok mélyén minden bizonnyal olyan találmányok vannak születőben, amelyekhez képest a fent felsorolt újítások csak buta játékszernek tűnnek majd. Ezek mellett a fő hajtóerő a katonai felhasználás, ahol olyan önálló döntésre képes harci robotok és dronok kifejlesztése válik immáron nagyon közelivé, ami jelentősen csökkentheti az emberes bevetések kockázatát.
Szóval ma még úgy tűnik minden szép és jó, a célok nemesek, és érvelhetők. Csak hát sokan tartanak attól hogy a folyamat elszabadul. Jelenleg nem tudunk olyan fizikai törvényről, amely gátat szabna annak a számnak, amely meghatározza, hogy adott rendszerben hány alkotó és hány kommunikációs csatorna működhet egyszerre, és hozhat létre tudatos gondolkodást. Ahogy Irving Good 1965-ben megállapította, az embernél intelligensebb gépek folyamatosan javíthatnak magukon, amíg el nem jön az, amit Vernor Vinge, szingularitásnak nevez. Good ez alatt azt a lehetséges jövőbeli eseményt érti, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. Vinge ennél sokkal drasztikusabban fogalmaz, 1993ban megjelent esszéjében a következő kijelentést teszi: „Harminc éven belül meglesznek a technológiai eszközeink az emberfeletti intelligencia létrehozásához. Nem sokkal ezután az emberiség kora véget ér.” Na ez azóta is számos vitára, és elemzésre ad okot, többek között igen jó táptalaja a sc-fi irodalomnak. Vinge szingularitását gyakran úgy értik félre, hogy a szingularitás bekövetkeztekor a technológiai fejlődés üteme végtelen nagy lesz, mint egy matematikai szingularitásban. Valójában Vinge a kifejezést inkább fizikai, mint matematikai metaforaként használta: ahogy egyre jobban megközelítjük a szingularitást, modelljeink amelyekkel a jövőt megjósolhatjuk egyre bizonytalanabbakká válnak, hasonlóan ahhoz, ahogy a fizikai modelljeink egyre kevésbé lesznek használhatók, ha megpróbáljuk leírni a gravitációs szingularitásokat. Raymond Kurzweil a mesterséges intelligencia kutatásának legendás alakja a Moore törvény kiterjesztésével próbálta meg alátámasztani azt, hogy a szingularitás hamarosan bekövetkezik. A Moore-törvény egy exponenciális növekedési mintát ír le az integrált áramkörök összetettségében. Kurzweil ezt a mintát úgy bővítette ki, hogy az érvényes az integrált áramkörök megjelenése előtti és a jövőben megjelenő technológiákra egyaránt. Leírja, hogy amint egy technológia megközelíti a lehetőségei határait, egy új technológia jelenik meg, ami lehetővé teszi a folyamatosan gyorsuló fejlődést. Azt jósolja, hogy ahogy közelebb kerülünk a szingularitáshoz, ezek a paradigmaváltások egyre gyakoribbak lesznek. Kurzweil úgy hiszi, hogy a Moore-törvény által leírt exponenciális növekedés folytatódni fog az integrált áramkörök utáni technológiákban, és a folyamat végül a szingularitáshoz vezet. Mások még tovább mennek és azt állítják, hogy a technológiai szingularitás egyenes és elkerülhetetlen következménye az emberi és társadalmi evolúciónak.
Persze sokan teszik fel a kérdést, mi alapján tudjuk felmérni hogy éppen hogy állunk az MI-vel. Születtek különböző tesztek és módszerek ennek mérésére, talán az egyik legismertebb az úgynevezett Turing-teszt. Nagyon leegyszerüstve, itt akkor megy át a gép, ha a másik oldalon ülő ember nem tudja eldönteni hogy valós vagy M intelligenciával kommunikál.e? Kurzweil kollégájával, Mitch Kaporral kötött fogadást arról, hogy 2029-re sikerül-e egy számítógépnek átmennie a Turing-teszten. Kurzweil szerint sikerül, Kapor viszont úgy gondolja, 2029 előtt, de lehet, hogy utána sem fog ez bekövetkezni. 2002 áprilisában kötötték a fogadást, de Kurzweil már idén júniusban több telefonhívást kapott, ahol gratuláltak neki a győzelemhez. Őt ez inkább elszomorította. Bár többen köztük ő maga is kétségbe vonják ezeket a nyári eredményeket, de azért a tendencia figyelemre méltó.
Könnyű elképzelni, ahogy a technológia okosabb lesz a pénzügyi piacoknál, ahogy jobb feltalálók lesznek az emberi kutatóknál; ahogy kitúrják az emberi vezetőket, ahogy olyan fegyvereket terveznek, amiket egyre kevésbé értünk. Bár az MI rövid távú hatásai attól is függenek, hogy ki irányítja azt, a hosszú távú hatások inkább arról fognak szólni, hogy bárki irányíthatja-e ezeket. Nem véletlen hogy sok kutató az atomenergia megnyílásához szokta hasonlítani ezt az eseményt, rengeteg előnyt rejthet a felhasználás, de rengeteg veszéllyel is járhat. Igen ám, csak itt van egy nagyon fontos különbség, nem biztos hogy az ember fog dönteni. A digitális boom után egy újabb ipari forradalom eljövetelét jósolják sokan, többek között ezért is vagyok szinte biztos hogy DGY-vel kötött Mars-fogadásomat megnyerem, mert egyszerűen olyan mértékű a fejlődés, sokkal nagyobb haszna és sokkal kisebb kockázata lesz ragyogó MI-vel ellátott robotokkal megszórni a bolygókat, mint bárkinek az életét is kockáztatni egy ilyen rettentő veszélyes küldetésben. Emellett ahogy korábban utaltam rá, a tudományban is jelentősen átveheti a szerepet az MI, többen egészen odáig mennek, hogy a következő nagy felfedezéseket, esetleg a nagy egyesítést is már a MI-k fogják megalkotni. A gépek 'evolúciója' sokkal gyorsabb és célirányosabb mint az emberé. Sőt az MI megalkotásában sokkal nagyobb szerep jut az emberiség kollektív gondolkodásának, ezért ha ennek mintájára alkotjuk meg, akkor már itt az 'indulásnál' egy szinttel saját magunk fölé helyezzük a tudásukat.
