Mágnes. Hogy is van ez?

[Antares]

[Rigel]

[Rigel]

Ja. Mert hibás volt.

[laikus]

Van egy teóriám de nem biztos, hogy jó.
A vasgolyó saját helyzeti energiájának egy részét használja ki a pályamódosító munkára. Amint esik lefele a mágnes felé úgy gyorsul (gravitáció+mágnes vonzása). Amint eléri a mágnest akkor viszont a mágnes már visszafele húzza a gravitációval ellentétes irányban de viszont a golyó helyzeti energiája már közben módosul és bizonyos értelemben új értéket kap. Az eredeti meg az új helyzeti energia különbség okozza a pályamódosulást, az végzi el a munkát. Másképp fogalmazva, nem akkora erővel csapódik a földbe mint ha nem lenne ott a mágnes.
Nem tudom jól megfogalmazni de talán valahol ott van a kutya elásva?!

[srudolf]

Gravitaciós helyzeti energiàja nem våltozik ha a màgnes oldalra hůzza.

[laikus]

De viszont a mágneshez való közeledés görbéje nem egyezik a távolodás tükörképének görbéjével, hanem nagyobb vonzóerőt kell legyőznie mint ami gyorsította a közeledésnél. Így a golyó sebessége csökken. Nem tudom érthető e vagyok?

[KovPityu]

Ja, azt hiszem értem mire akarsz kilyukadni: a mágneses anyag a mágneshez közelebb alacsonyabb energiájú állapotban van (a távolításhoz munkát kell végezni). Ez a helyzeti energia mozgási energiává alakul amikor a mágnes magához húzza esés közben.

[srudolf]

A vasgolyónak van helyzeti energiája a gravitációs térben.
Kezd zuhanni, a helyzeti energiája a konzervatív térben folyamatosan átalakúl mozgási energiává és a sebesség vektora egyírányú a gravitációs gyorsulással.
Zuhanás közben találkozik a ferromágnes mágnesesese erőterével, amit rögzítve tart egy súrlódási erő, ami munkát végez és átad a golyónak egy a gravítációs gyorsulás vektorára merőleges gyorsulást, ettől a golyónak lesz egy, a gravitációs gyorsulásra merőleges sebessége is, ami egy másik mozgási energiát jelent (a súrlódás róvására).
A földel való ütközés elött a golyó sebesség vektora a két sebesség vektor eredője, azaz ferde.

[Rigel]

A gravitációt annyiban érdemes belekeverni, hogy a legjobb analógia az általad leírt esetre.
A mágneses mező ugyanis nem konzervatív, így nem rendelkezik (skalár) potenciállal, a gravitáció viszont igen. Az, hogy a ferromágneses anyagok esetében a külső mágneses mező és a belső mágneses momentum egymásrahatása, a test megmozdulása után a töltéseinek a mágneses mezeje és a külső mágneses mező egymásrahatása, azaz egész zavaros miskulancia olyan erők és olyan elmozdulások sorával jár, hogy a külső mágneses hatásokat megpróbálja eltüntetni, végül oda vezet, hogy a ferromágneses tárgyakat "vonzza a mágnes", és valamiféle "potenciál" lesz számukra a mágneses mezőben elfoglalt helyük alapján. Én ugyan ki nem tudnám számolni, hogy pontosan mennyi, de a ferromágneses tárgyaknak "potenciális energiájuk" van pusztán csak attól, hogy ott vannak a mágneses mezőben, ahol vannak. Ez a "potenciális energia" a fedezet minden mágnes okozta "munkavégzésre", pont ugyanúgy ahogy a gravitáció esetén is a gravitációs helyzeti energia a fedezet a gravitáció által végzett munkára. Csak ez utóbbi egyszerű és tiszta eset Newton óta.


(A mágneses mezőnek nem az az alaptulajdonsága, hogy "vonz" - az már csak származtatott! -, hanem hogy a köráramokra forgatónyomatékkal hat. A mező próbatestje nem mágnes vagy ferromágneses test, hanem mozgó töltés, és a töltést nem vonzza a mágnes, hanem a Lenz-törvény alapján adott irányú erővel hat rá. Mivel alapvetően nem vonzó-taszító, ezért nincs skalár potenciál a mezőben, hanem csak egy vektorpotenciállal rendelkezik, abból meg bajosan számolható bármiféle skalár "helyzeti energia". A mágneses mező tehát elég zavaros jelenség ahhoz, hogy a gyakorlatlan okoskodó olyan mértékig belekavarodjon, hogy számára érdekes "paradoxonok" bukkanjanak fel. Véleményem szerint a témaindító probléma is ilyen.)

[srudolf]

Kedves Rigel
A gyolyó fémből készült, fémes kötésben kapcsolódnak az atomjai. Ott vannak szabad elektronok is.
Ezek a szabad elektronok mozgása által okozott áram hat kölcsön a mágneses térrel?