Kedves DGY
Kaptam a Landau II kötetében (Klasszikus erőterek) 456. oldalán egy számolást, amiben két test a Newton-törvény szerint vonzák egymást, közös tömegpontuk körűl forgó mozgást végezve. Mozgás közben ez a rendszer gravitációs hullámokat bocsájtanak ki, emiatt egymáshoz közelednek.
A naprendszerünkben a két legnagyobb tömegű égitest a Nap és a Jupiter, szeretném kiszámítani, hogy mennyi idő alatt esne be a Napba a Jupiter, bespirálozva, ahogy írtad.
Ehhez megnéztem a netten a Nap és a Jupiter tömegét és távolságát, a gravitációs állandót és a keringési idejét a Jupiternek a Nap körűl.
Ezután minden mértékegységet átalakítottam SI rendszerben.
Landau a könyv 456. oldalán azt állítja, hogy a rendszer sugárzási energiavesztesége a testek folyamatos közeledését fogja eredményezni és erre kiszámol egy közeledési sebességet. Aminek a képlete a következő:
Ahol a Nap-Jupiter esetében az jelölések a következők:
m- Nap tömeg 1,98 1o kg, m- Jupiter tömege 1,89 1o kg, r a távolság a két égitest között 7,78 1o méter, k - gravitációs állandó 6,67 1o m/(kg s), c - fénysebesség 3 1o m/s, a mértékegységeket ellenőriztem, a sebességnek kijön a várt m/s.
Elvégezve a számításokat azt kaptam, hogy a közeledési sebesség a két égitest között 1o nagyságrendű.
A Jupiter keringési ideje 11,86 év = 3 1o s, azaz egy perióduson o,3 1o métert közeledik a két égitest. Ez a távolság még mindig értelmezhetetlen számomra.
Máshogy fogalmazva, a két test távolságat ismerve, kijön, hogy a két égitest 1o másodperc alatt fog talkálkozni. Ez így elfogadható?
