számelmélet kontra bizonytalansági reláció. avagy sánta e kvantumelmélet bizonyos szempontból ?
a kérdés a következő : Számelméleti szempontból a szám egyformaságot , minden határon túli egyezőséget feltételez . pl azt mondom ez itt 5 db alma ... ez mint matematikai valóság mármint az 5, azt jelenti elvileg tökéletes egyformaságú az alma mint fogalom :a számosság ugyanis ezt jelenti ...(nincs különbség számosság szinten) Viszont valóságos fizikai objektumok szintjén NINCS tökéletes egyformaság , makro objektumok szintjén ez kézzelfoghatóan igaz, nincs két egyforma csapágygolyó, csillag .. Tételezzük fel hogy bármilyen fizikai ,kémiai biológiai folyamat a hasonló ...a tudományos mérés határain inneni matematikai természetű egyformasága lehetséges de azon túl nem, teljesen egyedi . pl Galilei golyókat hajigál a ferde toronyból ... közben a hold máshova kerül a nap elmozdul ...egy kicsit más gravitációs környezetben történik a szabadesés ... a a mérések között a matematikai egyformaság---általánosított szabály a fő paraméterek viszonylagos állandósága miatt (föld tömege ) miatt van ... valójában nem tökéletesen egyforma az eredmény (mérési bizonytalanság matematikai természetű valóságértelmezés eredménye )
Vagyis pl az hogy egy elektron, vagy akármilyen elemi rész tökéletesen ugyanolyan , vagy úgy viselkedik mint egy másik ...ez nem igaz teljesen hanem matematikai háttérből következik (bizonyos mérhető "állandósítható" paramétereit tekintve áll fenn az azonosság ) kérdés adott : a mérés heisenberg féle elvi bizonytalansága nem matematikai természetű háttér hozadéka e.??? Éppen azért mert a matematika csak teljesen egyforma elemek számosságával tud valamit kezdeni , ha a valóság mégsem ilyen akkor ez az oka a bizonytalanságnak , és persze egy csomó kvantumelméleti paradoxon is is téves valóságértelmezés eredménye : nem szabad korlátlanul kiterjeszteni a matematikai típusú egyformaságot ...
gondolom érthető valamennyire
