Fekete lyuk

[dgy]

[laikus]

[laikus]

Azt hiszem igazad van. Nekem is valami azt súgja, hogy instabil az egész mint külső megfigyelő számára, még ha nem is értem teljesen a folyamatot. Ezért köszönet a válaszért.
De, ha a fény szempontjából nézzük a dolgot, akkor az szegénykém csak megy a maga útján egyenes irányban és követi a tér görbületét addig míg valami el nem téríti a pályájáról. Ezt valahogy nem tudom összeegyeztetni...

[laikus]

OK
Értem, meggyőztél!

[Antares]

Sziasztok! Volna egy elég laikus kérdésem a fekete lyukakkal kapcsolatban:

A Wikipédia definíciója szerint:

"A fekete lyuk a téridő olyan tartománya, ahonnan az erős gravitáció miatt semmi, még a fény sem tud távozni"

Persze itt kérdés, mit nevezünk "távozásnak", azt, ha valami a végtelenbe távozik, vagy azt is, ha csak kikandikál egy kicsit, mint Anettka az űrsétán, aztán visszaesik. De ha jól értelmezem az eddig hallottakat, úgy tudom, hogy itt a kikandikálás sem megengedett, vagyis ha valami egyszer bekerült, akkor annak nincs visszaút, vagyis az eseményhorizont csak egy irányban átjárható. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe a következő:

Tudjuk, hogy az eseményhorizontot a Schwartzchild-sugár adja meg, ami egy egyszerű képlettel kiszámolható: R=2Gm/c^2

Most képzeljünk el egy óriási, mondjuk 1 fényév sugarú gömböt, amit 10^-6 kg/m^3 nagyságrend sűrűségű gáz tölt ki egyenletesen. Ha jól számoltam, akkor ez a nagyon ritka gázgömb már majdnem fekete lyuknak minősül, de tegyük fel, hogy a sűrűsége akkora, hogy még éppen nem az. De már csak percek kérdése, hogy azzá váljon (hiszen folyamatosan zuhan össze).

Tegyük fel, hogy én ennek a gázgömbnek a legszélén vagyok, a belsejében, a felszínétől 1 méterre, és van egy társam, aki meg kívül van, ő is 1 méterre a felszíntől. A gömb még nem fekete lyuk, tehát a társammal látjuk, halljuk egymást, még egy labdát is tudunk dobálni egymásnak. Ha akarok, ki is tudok menni hozzá, mert a gázgömb gravitációs térereje - ha jól számoltam - kb 4-5 m/s^2, ezt egy gyengébb hajtóművel könnyen legyőzhetem. Emellett az óráink is szinte tökéletesen egyformán járnak, hiszen a potenciálkülönbség köztünk elenyésző.

Aztán amikor a gázgömb az egyik pillanatban az eseményhorizontján belülre kerül, velem együtt, akkor hirtelen minden megváltozik. A társam többé nem lát engem, a neki dobott labdák sosem érnek el hozzá, és lehet akármilyen erős rakétám, én sem tudom többé áthidalni azt az 1 méteres távolságot, ami a horizontig van. Az óráink sem járnak együtt többé: ő, ha látna, azt látná, hogy az én órám megállt, én meg azt látom, hogy az övé végtelenül felgyorsult, ő pedig egy pillanat alatt megöregedett, meghalt és elporladt.

És mindezt csak azért, mert ez az óriási gázgömb épp ekkor került az eseményhorizontján belülre.

Mindez nekem nagyon hihetetlennek tűnik. Tényleg így történne, vagy valamit nagyon félreértettem az eseményhorizonttal kapcsolatban?

[Banzai]

[Antares]

[Antares]

[dgy]

Bocsánat, a részleteknek pontosabban utána kell számolnom.
A leírtak majdnem igazak, de csak majdnem.
Addig tekintsétek tárgytalannak a hozzászólást.

dgy

[dgy]