Hírek - röviden

[laikus]

[Banzai]

Elcsípték egy atom hangját

A mesterséges atomok apró rezgései - a fononok - könnyebben kezelhetőek lehetnek a kvantumszámítógépekben, mint a jelenleg használt fényrészecskék.
Bár még nincsenek igazi kvantumszámítógépek, a jelenlegi prototípusok nagy része csapdába ejtett ionokat vagy fotonokat használ kvantumbitként. A fotonok gyakran nehezen kezelhetőek, hiszen rettentő kicsik és gyorsak, nehéz azokat megzabolázni, nehéz rájuk kvantuminformatikát építeni. A Columbia Egyetem és a svéd Chalmers Műszaki Egyetem kutatói ezért azt javasolják, hogy a fotonok helyét vegyék át inkább a lassabb, könnyebben kezelhető fononok.

[Banzai]

Nem csak a Tej­út­rend­szer­ben ke­vés a lí­ti­um!



Az ESO VLT távcsőegyüttes műszereivel végzett új spektroszkópiai mérések alapján nem csak Tejútrendszerünk csillagaiban kevés a lítium, egy nem a Galaxishoz tartozó gömbhalmaz objektumaiból is hiányzik a könnyű elem.
A Tejútrendszer körül mintegy 150 öreg, még a galaxisunk kialakulásakor keletkezett csillagok százezreit tartalmazó gömbhalmaz kering. Közülük sokat a híres francia csillagász, Charles Messier fedezett fel a 18. században. A Sagittarius csillagképben megfigyelhető M54 jelzésű objektumról több mint kétszáz évig úgy gondolták, hogy szintén a Tejútrendszert kísérő gömbhalmazok közé tartozik, 1994-ben azonban kiderült róla, hogy a Sagittarius törpegalaxis a gazdája, távolsága 90 ezer fényév körüli, azaz mintegy háromszor olyan messze van tőlünk, mint bolygónk a galaktikus centrumtól. Európai csillagászok az ESO VLT távcsőegyüttes műszereivel Alessio Mucciarelli (University of Bologna) vezetésével most azért tanulmányozták a halmaz csillagait, hogy közelebb kerüljenek a modern asztrofizika egyik legnagyobb rejtélyének, a hiányzó lítium problémájának megoldásához.

[Banzai]

Űrliftet építene egy japán cég 2050-re.



Az Obayashi vállalat nagyravágyó terveit most jelentették be. Nem kapkodják el a dolgot, negyven évet szánnak a munkálatokra. Ha pedig sikerrel járnak, az gyökeresen forgatná fel az űrutazást, egy ember feljuttatása ugyanis századannyiba kerülne, mint a jelenlegi, rakétás módszerrel.

És akármennyire is bizarr, scifiből kipattan dolognak tűnik mindez, egy 2012-es tanulmány már arra jutott, hogy az űrliftek tudományosan kivitelezhetőek, a szuperstrapabíró szén nanocsöveknek hála.

A probléma ott kezdődik, hogy elég hosszú nanocsövet gyártsanak ahhoz, hogy felérjen az űrbe. Jelenleg ugyanis a cég saját bevallása szerint 3 centiméter hosszú csövet tudnak előállítani. Ezért japán kutatók sora a meghosszabbítás lehetőségein dolgozik, az országban még tudományos versenyt is kiírtak erre a feladatra. A cég vezetője, Yoji Ishikawa szerint 2030-ra meg fogják oldani ezt a problémát.

Amíg a csövek el nem készülnek,a Kanagawa egyetem tudósai már olyan robotautókon dolgoznak, amik képesek lesznek 96 ezer kilométernyire (a Hold-Föld távolság negyede) eljutni az űrbe.

A rakéta meghajtású űrhajókra persze a jövőben is szükség lenne, a távolabbi utak megtételéhez, de ezek akár a keringési pályákról is indíthatóak lennének, komoly üzemanyagot megspórolva, ha nem kéne minden alkalommal kitörni a Föld gravitációs mezőjéből.

A lift egyben lehetőséget teremthetne az űrturizmus felfuttatására: bármennyire is óriási élményről van szó, egyelőre kevesek megfizethetetlen kiváltsága a körbenézés a világűrben.

Ishikawa is tudja, hogy sok van még hátra addig, és szerintem egy cég nem is lesz képes ezt kivitelezni, egy ekkora projekthez nemzetközi összefogásra lesz szükség. (444, ABC, Science Alert)

[Banzai]

Megdöntötték a teleportálás rekordját!

Huszonöt kilométeres távolságra sikerült teleportálni egy foton állapotát. A két részecske összefonódása ekkora távolságban sem szakadt meg, ami jó hír a kvantumkommunikációnak.
A Genfi Egyetem fizikusai a teleportáció 9 km-es rekordját döntötték meg, amelyet szintén ők állítottak fel 10 évvel ezelőtt. Esetükben a teleportáció nem azt jelenti, hogy az egyik helyen valami a szó szoros értelmében eltűnik, a másikon pedig megjelenik – mint a tudományos fantasztikus filmekben –, sokkal inkább az információ közvetítéséről, kvantumállapotok másolásáról van szó.

Az egyik legfurcsább fizikai jelenség
A kvantum-összefonódás a modern fizika egyik legkülönösebb jelensége. Olyan kapcsolatot jelent, amely független a távolságtól. Két összefonódott részecske között misztikus, elemi kapcsolat van: az egyik állapotának megváltozása a másikra is azonnali hatással van, akkor is, ha többgalaxisnyi távolság van közöttük – tehát a fény sem képes ilyen gyorsan közvetíteni az információt.

[Banzai]

Einsteinnek már megint igaza volt.






A friss eredményeket bemutató tanulmány szeptember 16-án jelent meg a Physical Review Lettersben: 15 év munkáját összegzik nemzetközi munkában. A kutatók összehasonlítottak két órát: egy egy helyben lévőt és egy mozgásban lévőt. Ehhez az Experimental Storage Ring nevű részecskegyorsítót használták.
A mozgó óra persze csak jelképes: valójában lítium-ionokról van szó, amelyeket a fénysebesség harmadára gyorsítottak. Ezután megmérték az átmeneteket a lítiumoknál, ahogy az elektronok a különböző energiaszintekre kerültek. Az átmenetek frekvenciája volt az óra ketyegése.
Ez sokkal pontosabb eredményt adott, mint egy korábbi, 2007-es tanulmány, amit szintén ők végeztek. A tanulmány szerzője, Gerald Gwinner fizikus szerint az eredményeik ötször jobbak, mint a korábbiak, és 50-100-szor jobbak, mint minden más korábbi megoldás.
Az eredménynek van gyakorlati oldala is: a GPS-ek pontosabbak lehetnek, hiszen ők is a Földtől eltérő helyen mozognak. Az európai űrügynökség 2016-ban a nemzetközi űrállomáson le akarja tesztelni a mostani kutatás eredményeit. (index)

[Banzai]

ÉLETHEZ HASONLÓ MOLEKULÁT TALÁLTAK A GALAXIS BELSEJÉBEN.




Kutatók az élet építőköveihez nagyon hasonló organikus molekulákat találtak a galaxis közepében. A felfedezés áttörést jelenthet az élet kialakulásának feltérképezésében.
A Földtől mintegy 27 ezer fényévre, a Tejút közepénél kavargó Sagitarius B2 gázködben találtak rá a tudósok az izopropil-cianid nevű molekulára, melynek szerkezete sokkal jobban hasonlít az életet jelentő organikus molekulákéhoz, mint bármi, amit eddig a csillagközi űrben találtak.
Az általunk ismert életet fehérjék építik fel, amelyek aminosavakból állnak. Az izopropil-cianid szétágazó szénszerkezete igen közel áll az aminosavakéhoz, így jelenlétük a világűrben akár a földi élet forrásáról is árulkodhat. A Science tudományos lapban közölt tanulmányból kiderül, hogy születő csillagok által felfűtött gázfelhőkben - amilyen a Sagitarius B2 is - létrejöhetnek bonyolult molekulák.
A létrejövő molekulák rádióhullámokat bocsátanak ki magukból, amelyeket a chilei ALMA (Atacama Large Millimeter Array) csillagvizsgáló 12 méteres teleszkópjai érzékeltek. Minden molekulának egyedi a sugárzása, így azokat össze lehet kötni a laboratóriumokban rögzített mintákkal.
A kutatók célja, hogy minél több komplex organikus vegyület jelenlétét tudják bizonyítani a világűrben. Ha aminosavakat is sikerülne találni a csillagközi térben, az nagyban növelné az esélyét annak, hogy a Földön kívül is kialakult az élet. Jelenleg még nem vagyunk képesek érzékelni az aminosavakat ilyen távolságból, de a kutatók szerint, ha az ALMA eléri a maximális teljesítőképességét, ez sem fog problémát okozni. (VS)

[Banzai]

Először találtak közepes méretű fekete lyukat tőlünk 12 millió fényévnyire. A környezetéből származó röntgensugarak különös zenei ritmusban pulzálnak, mintha keringőznének, vagy énekelnének. Üzenhetnek-e a fekete lyukak?
Karl Schwarzschild - miközben szó szerint az első világháborúban harcolt - megoldotta Einstein általános relativitáselméletének egy egyszerűbb alakját. A megoldás pedig azt jósolta, hogy nem lehet akármilyen kis méretű egy adott tömegű test. Ha ennél mégis kisebbre zsugorodik, akkor fekete lyukká válik, létrejön az úgynevezett eseményhorizont, amin túl a fény sem távozhat belőle. A Föld esetében ez megközelítőleg egy centiméter sugarú gömb lenne. Ebbe a ping-pong labdába zsúfolódna be a bolygó teljes tömege. Ha valódi fekete lyukat szeretnénk készíteni, érdemes inkább óriási tömegű, de ahhoz képest kis méretű - vagyis jó sűrű - testekből kiindulni.

[Banzai]

Nem akarok gonosz lenni meg annyira nem is értek hozzá, de ezért fizikai NOBEL díj???



A három japán tudós 20 évvel ezelőtt felfedezett egy energiatakarékos és környezetbarát fényforrást, amellyel teljesen új módon nyerhető fehér fény. Ez volt a kék LED. Megosztva kapták meg a fizikai Nobel-díjat.

A kékfény-kibocsátó dióda (kék LED) felfedezéséért három japán kutató, Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi és Nakamura Sudzsi kapta az idei fizikai Nobel-díjat - jelentették be kedden a Svéd Királyi Tudományos Akadémián Stockholmban.

A bizottság indoklása szerint a három tudós 20 évvel ezelőtt felfedezett egy energiatakarékos és környezetbarát fényforrást, amellyel teljesen új módon nyerhető fehér fény.

A kitüntetettek 8 millió svéd koronával (272 millió forintnak megfelelő összeggel) gazdagodnak, a díjátadó ünnepséget hagyományosan december 10-én, az elismerést alapító Alfred Nobel halálának évfordulóján rendezik.

[Banzai]

Először sikerült előállítani olyan kvázirészecskéket, amelyek úgy viselkednek, mintha a saját antirészecskéik lennének. A Majorana-részecskék segíthetnek megoldani a hiányzó antianyag-galaxisok, sőt akár a sötét anyag rejtélyét is.
A legtöbb részecskének van egy antirészecske párja. Sőt, léteznek antimolekulák és elméletben létezhetnének antianyag galaxisok is. Közöttük a különbség mindössze annyi, hogy töltésük ellentétes, minden más szempontból megegyeznek. Amikor egy részecske és antirészecskéje találkozik, akkor mindketten elpusztulnak, annihilálódnak, a bennük tárolt energia pedig általában két foton formájában kisugárzódik. Ezzel a jókora felszabaduló energiával próbált robbantgatni a bíboros kamarás Dan Brown Angyalok és démonok című regényében. Még ha ilyen bomba nem is, antirészecskék valóban léteznek, sőt úgy tűnik, van olyan részecske, ami a saját antirészecskéje is lehet egyben.

Kettő az egyben
Ezt a gondolatot Ettore Majorana olasz fizikus vetette fel először 1937-ben. Az elmélet nem kavart túl nagy port, mivel sosem észleltek egyszerre anyag és antianyag részecskéket, vagyis az elméletet még nem sikerült bizonyítani. Ha léteznek ilyen részecskék, annyira különlegesek, hogy a részecskefizika szabálykönyvének tekinthető Standard Modell nem is érvényes rájuk. Majorana azt is felvetette, hogy ezeknek a - később az olasz fizikus tiszteletére Majorana-részecskéknek nevezett - részecskéknek a tömege is a hagyományostól eltérő módon alakul ki. A Majorana-részecskék nem engedelmeskednek a Nobel-díjas Brout-Englert-Higgs elméletének sem.