The Mathematical Universe
Közben az is tiszta lett, hogy ez az elmélet az ún. immanens realizmus egy radikális formája. Az immanens realizmus lényege, hogy a matematika - kissé Arisztotelészhez hasonló gondolat - benne van a dolgokban. Szélsőséges képviselői, mint Tegmark, tovább mennek, és azt mondják, hogy nincs is "valami", amiben a matematikai struktúra benne van, hanem a dolgok maguk matematikai struktúrák. Egyébként vannak benne vitatható vonatkozások, ami például nekem nem tetszik, hogy Gödelt kikerüli ami eléggé problematikus. Ha a Gödel-tételt, mint filozófiai tézist Tegmark elfogadná, azzal el kellene fogadnia, hogy az Univerzum teljes fizikai elmélete sosem lesz számunkra megismerhető. Persze akkor, ha a Church-tézist is elfogadjuk, de ezt Tegmark nem érinti.
Az a vélemény, hogy ez platonizmus, vitatható, a platonizmus ugyanis hagyományosan a téridőn kívüli létezőnek értelmezi a matematikai struktúrákat. Gödel például azt mondja, hogy az emberi tudat képes a téridőn kívüli világba tekinteni (konkrétan: a tudat egy része kívül van a téridőn), amikor matematikát használ. De azért persze egyfajta platonizmus ez, mert a matematikai struktúrák létezését állítja.
Egyébként az hogy a tudat, nem 'engedelmeskedik' a fizikai törvényeknek számomra egy szimpatikus elképzelés. Konyhanyelven jó példa erre amikor álmodunk és tudatosan (tudatos álom) vagy tudat nélkül a fizikának tökéletesen szembe menő dolgokat élünk meg valóságként. Szakmaibb példával élve, amikor agyunk a matematikát használja, egy olyan dologhoz nyúl, ami világunkban nem kézzel fogható, és ami által betekintést kap a a fizikai valóság mögötti összefüggésekről.
Visszatérve a fizika és a matematika kapcsolatára, engem továbbra is az foglalkoztat, hogy hol érhető tetten ez a kapcsolódási pont. Olvastam egy jót erről, mármint a modell és a valóság viszonyáról: "Valójában nem is megválaszolni lehet ezt a kérdést, hanem megtanulni azt, hogy mások mit válaszoltak rá."
