A tér és az idő természete

[Banzai]

[Rigel]

[dgy]

[Serafina]

Mi bizonyítja, hogy a tér véges és határtalan és mi cáfolja, hogy végtelen és határtalan?

[Serafina]

Az első esetben az ismert 3 térdimenzió mellett kell lennie egy negyediknek (ami nem az idő), hogy vissza tudjon hajolni.
Az igaz, hogy a BB esetében a feltételezett felfúvódási szakasz esetében, illetve a gyorsuló tértágulás is könnyebben értelmezhető lenne egy plusz dimenzió esetén.
A második esetben egy végtelen három dimenziós térről beszélünk.

[mmormota]

Szerintem nem fontos hogy egy axiomatikus konstrukció beágyazható-e egy nagyobb dimenziószámú szintén axiomatikus konstrukcióba. Ez lehet egy érdekes feladat, de semmiképpen sem a létezésének feltétele.
Ha axiomatikusan sikerül önellentmondás mentesre megkonstruálni, akkor az önmagában megáll ugyanannyira mint mondjuk az euklideszi sík.

[Serafina]

"Axiomatikusan" éppen azt jelenti, hogy definiálunk egy kiinduló pontot, de az nem jelenti, hogy bármiből is következne.
Az axióma kijelentés, s nem bizonyítás.
Ezért bár lehet önellentmondás mentes, de nem törvényszerűen felel meg a valóságnak.

Az előzőek alapkérdése?
A 3D tér (s nem a téridő) vissza hajolhat-e önmagába?
Szerintem saját dimenziójában nem, mint ahogy a tőle kisebb dimenziójú terek is csak a náluk nagyobb dimenzióban képesek visszahajolni.
A feltételezett visszahajlást sztem, csak a végtelenség elkerülésére, de a határtalanság biztosítására találták ki.
Definiálhatunk olyan elfajzott logikai szabályrendszert ahol igen, de az még nem bizonyítja, hogy ténylegesen úgy is van,
mert akkor a többi dimenzió se úgy lenne, ahogy észleljük.

[Serafina]

Nem kapcsolódva az előzőhöz.
Korábban az idővel kapcsolatba vetődött fel, hogy a fizikai események nagy része az időben előre, s hátra azonos valószínűséggel valósulhatnak meg, aztán úgy tűnik az idő mégis egy irányba folyik.
Ki észleli így? A megfigyelő agy.
Honnan tudjuk, hogy valami megtörtént? Emlékezünk rá. Még ha ezt a rövid távú emlékezetünk segítségével tesszük is meg.
Ezt egy molekula végzi, ami megváltozik. Ha bizonyítható lenne, hogy a molekula változása matematikailag az egyik idő irányban valószínűbb állapotba kerül, mint a másikba, akkor az idő (pontosabban a fizikai folyamatok) oda-vissza véletlenszerűen folyhatnának,
de mi csak az egyik irányba lévő eseményekre emlékeznénk.
Mivel a molekula változása az egyik irányba sokkal nagyobb valószínűséggel valósulna meg.
Tehát ezeket észlelnénk. Számunkra az idő egy irányba haladna.

[mmormota]

Egy számítógép memóriája esetében ez pl. nem igaz. Nem attól függ hogy mi kerül bele egy memóriatárolóba, hogy magára hagyva egyik vagy másik állapota valószínűbb-e, hanem hogy mit írnak bele. Ha pl. hangot rögzít, akkor a hangot a mikrofon feszültségváltozássá, az A/D számsorozattá alakítja, és a processzor egy program alapján a számokat beírja a soron következő memória címre. Ennek lényegében semmi köze ahhoz, hogy magától mit csinálna az azon a címen levő cella.

[mmormota]