Nem kell hogy vonzó legyen a kérdéskör számodra, de azért az nem baj hogy sokan gondolkodnak ezeken, és azt gondolják közelebb vihet minket a világ megértéséhez. Hajlamosak a tudomány emberei leszólni a filozófiai jellegű 'okvetetlenkedéseket', és semmibe venni, hogy ó kit érdekel, buta képzelgés, meg hogy a kitaláljuk vagy felfedezzük - tök érdektelen..., "azt mondd meg miért annyi a neutrínó tömege, ne filozofálgass itt". Ettől függetlenül érezhetik sokan úgy, hogy létezik a tudományfilozófia ezen ágának is relevanciája, még a tudomány kapcsán is. Sokan vallják Hawking mester kijelentését, miszerint a filozófia a világ megismerési folyamatát tekintve halott ügy, de nem biztos hogy igazuk van.
Ezek nagyon is érdekes kérdések (most a nyitó 5re gondolok) amelyeket ha megtudnánk válaszolni, lehet hogy közelebb kerülnénk a fizikai problémákhoz is. A nagyobb baj az, hogy azt sem tudjuk hogyan fogjunk hozzá a problémakör (matekos) megoldásához, nincsenek még kitalált módszerek amivel ezt tisztába lehetne rakni, ami igazából nem is érdekel senkit amíg jönnek az eredmények és szépen tekerjük felfele a megismerés szőnyegét.
Csakhogy most megakadtunk, nem is kicsit. Ahogy DGY szokta mondani: türelem!(Sokaknál kezd fogyni, szegény Laci is szeretné még megélni hogy kiderítsük 'miből' van a téridő

). Az elméleti részecskefizika 40 éve megállt, az oly reményteljes húrelmélet amin a világ legnagyobb elméi dolgoznak, nem tekintve a kis forradalmait közel 50 év alatt nem volt képes egy használható eredményt felmutatni. Miért? Mert többek között senki sem képes megoldani a húrok mezőelméletét pedig a feladat kristálytiszta, de a sors iróniája, hogy a megoldása olyan technikákat igényel, amelyek túlmutatnak a fizikusok jelenlegi képességein.(még a matekosokén is) Az utóbbi pár évtizedben a határokon, a frontvonalon az elméletieknél (eltekintve a neutrínók tömegétől és a kozmológiai SM-től) nem történt semmi és félő hogy ez még vagy 50 évig így is marad. Használható új elméletek híján, mit teszünk, egyre nagyobb gyorsítókat és távcsöveket építünk és várjuk hogy majd vagy valamelyik vékony szál nyerő lesz (lásd szuperszimmetria) vagy ölünkbe pottyan az új fizika, vagy építünk még nagyobbakat. Szuperhideg xenon tartályokkal várunk a sötét anyagra eredménytelenül... (vadászhatunk villámokra, de mennyivel egyszerűbb tanulmányozni, ha mi hozzuk létre őket)
Miért ne lehetne egy kicsit a matematika felé fordulni, és átgondolni, a szerepét, amikor az az egyetlen eszköz ami segíthet rajtunk. Nem kívülről befelé, hanem belülről kifelé haladni? Nem holnap fogunk galaxis méretű gyorsítókat építeni, hogy a kísérletek majd elmondják mit látunk. Az eszköz itt van és használjuk de lehet hogy rosszul. Erről is szól a matematikafilozófia.
/Egyébként matekszakosként nem vagyok elfogult...

/
banz.