Egy laikus kérdés ami,foglalkoztat

[kristof weaver]

Ezek szerint teljes félreértésben vagyok és bocs mindenkitől a kérdésemért is,meg amit a speciális relativitásról írtam.Köszi a válaszokat.

[kristof weaver]

"Ezt kicsoda terjeszti így?"Macifej
Például Brian Greene:
https://moly.hu/alkotok/brian-greene
https://hu.wikipedia.org/wiki/Brian_Greene

[api]

[kristof weaver]

Kösz Api ismét.Ha nem bánod,ezzel kapcsolatban feltennék majd még kérdést.

[kristof weaver]

Akkor az interpretáció jó közelítéssel elfogatható,de a feltett kérdésem lényege Alice és Bobnál és cáfolj meg ha ez se 100%-os,maradva a speciális relativitásnál,olvasmányaimból úgy tudom,hogy ebben a teret,időt nem is lehet külön választani,hanem együtt alkotják a téridőt és a téridőből meg nem lehet leválasztani a múlt/jelen/jövőt,mert az csak illúzió,mivel az idő nem múlik,a múlt nem múlt el a jövő meg már létezik,hogy mi megkülönböztetjük a múlt/jelen/jövőt,az inkább neurobiológiai kérdés mint komoly fizikai,valahol a téridőben már készen kint van Alice és Bob,a mérés kimenetele,hogy hol történik felvillanás stb és ez,leegyszerűsítve a kérdésem,hogy viszonyul a kvantummechanika valószínűségi értelmezéséhez?

[G.Á]

A tisztán összefonódott részecske-párra inkább korrelált állapotként kell gondolnod.
Az, hogy az " A részecske mérése befolyásolja a B állapotát" (vagy fordítva) egy vonatkoztatási rendszertől függő állítás, amelyik azon a szemléletes képen alapul, hogy aktív kapcsolat van a két részecske állapota között.

A kvantummechanikában, ha ilyen kapcsolatról mégis beszélünk, akkor ezt a kapcsolatot nem fizikainak, hanem logikainak tekintjük.
Ez könnyen belátható, hiszen ha tudom hogy az összefonódott pár (anti)korrelált állapotban van, és ismerem A(B) részecske állapotát,
akkor azt is tudom hogy B(A) állapota milyen lesz, abban a pillanatban, hogy a mérést elvégeztem A-n(B-n) .
Az "abban a pillanatban" viszont itt természetesen egy adott megfigyelő számára azt jelenti, amikor az információ, vagyis a mérés eredménye eljutott hozzá.

Ez a gondolatmenet persze könnyebben felfogható, ha a hullámfüggvényt episztomológiai természetűnek fogadjuk el.

[api]

[kristof weaver]

Tehát ezt kezeljük matematikai konstrukcióként és egyébként is az általános relativitás keretein belül ebből a modellből ki lehet lépni és így megnyílik a kapu a kvantummechanika előtt,köszi akkor így már értem.

[api]

A tömbuniverzum gondolata a relativitáselmélet szellemében született, de inkább csak valami filozófiai kinövés, mert precíz logikai úton nem következik belőle, hanem egy további erős feltevés (a tranzitivitás) is kell hozzá. Ez bármilyen plauzibilisnek tűnik is, mégiscsak külön axióma, amit eddig nem igazoltak kísérleti úton.

[kristof weaver]

Írtad:" inkább csak valami filozófiai kinövés....további erős feltevés (a tranzitivitás) is kell hozzá."
Két kérdésemben is úgy fogalmaztam:"mivel az idő nem múlik,a múlt nem múlt el a jövő meg már létezik",ez úgy érzem magyarázatra szorul,ha más hozzám hasonló laikus is olvassa értse,hogy mit értettem alatta:
Ha elfogadjuk Einstein nézőpontját,hogy a tér és az idő külön-külön relatív és csak a téridő abszolút entitás,akkor szerintem az is igaz,hogy ha az én téridőbeli "időszeletemet" elfogadom valóságosnak,akkor a Tiédet is el kell fogadnom,viszont ez egy relativisztikus univerzumban azt is jelenti,hogy kettőnknek minél távolabb vagyunk egymástól annál inkább eltérő képünk lesz a mostról.Még akkor is,ha egymáshoz képest hétköznapi sebességgel mozgunk.Ha én itt írok a gépemen,te meg tőlem például 10 milliárd fényévre ülsz a székeden,akkor egymáshoz képest nyugalomban vagyunk,mivel egymáshoz képest nem mozgunk,ugyanaz a jelen idősíkunk,te felállsz és tőlem távolodó irányban mondjuk 16 km/h-ás sebességgel mozogsz(konkrétan ezekkel a számokkal olvastam),a Te jelened megváltozása a téridőben a hozzád közelebbi objektumok hozzád viszonyított jelenére nem okoz drasztikus változást,viszont az én hozzád képesti mostomra ilyen távolság esetén már jelentősé válik,és így a Te új jelen idősíkod,az én múlt azaz 150 évvel ezelőtti idősíkom lenne,tehát mi már nem is létezünk egyszerre az univerzumban,Te most az én ük-ük nagyszüleimmel élsz egy univerzumban.Ha felállsz és hozzám közeledő irányban történne az egymáshoz viszonyított mozgásod,akkor az én jövő idősíkomra kerülne a Te új jelen idősíkod,tehát ha lesznek,(bár az hogy lesznek-e ezek szerint már eldöntött)az ük-ük-unokáimra kerül a Te jelened,szintén nem létezünk egyszerre az univerzumban.Ugyanez igaz kettőnkre ha fordítva történt volna és mondjuk én álltam volna fel a gép mellől és feléd közelednék vagy távolodnák és természetesen minél nagyobb lenne az egymáshoz képesti mozgásunk sebessége,a mozgásunk egymáshoz viszonyított irányától függően,annál távolabb kerülne a te vagy az én egymáshoz viszonyított jelen idősíkunk.Mivel milliárd évek kellenének,hogy erről hírt szerezzünk,hogy ez tényleg igaz-e,ilyen értelemben bizonyíthatatlan,ez egy extrapoláció.
Ha nem tévedek,nagyon leegyszerűsítve ebből fakad a tömbuniverzum gondolata.Ahogy látom az archívumban ezt már alaposan kielemeztétek.
Ha már a távolságok szóba kerültek,ne felejtsük el,hogy az univerzumunk jelen tudásunk szerint végtelen,tehát,hogy mekkorára növekedhetnek ezek a relativisztikus hatások és azt,hogy egyikünk nézőpontja se lehet kitüntettet,a foton nézőpontjából például,amikor a Te vagy az én ük-nagyszülőnk/unokánkról elindul és amikor valakinek a retinájába becsapódik az egy és ugyanaz a pillanat.
Csak ennyit akartam ezzel kapcsolatban még elmondani,most egy darabig átadom magam megint egy kicsit az olvasás örömének.