Fekete lyuk

[api]

Nézz az E-F koordinátázású ábrára: viewtopic.php?f=9&t=22&start=610
A befelé haladó "kék" fénysugarak bármelyik ponton az őket keresztező "piros" sugarakba tükröződnek. A "kék" múltból érkező fele, a "piros" jövőbe mutató felében folytatódik. Mint látható, az is a szingularitás felé tart, csak később ér oda, mint a "kék". Ha jó a tükör, akkor nem nyelődik el, de impulzust ad át.

[karit]

Azt hiszem, ez a legjobb lélektani pillanat, hogy laikusként házhoz menjek a lóf...ért. Azt szeretném kérdezni:

Miért nem világítanak a fekete lyukak?

Naiv feltevések: a fekete lyukba eső űrhajós igen hamar átjut az eseményhorizonton (bár ezt nem is veszi észre; majd vagy leér a lyuk aljára vagy nem, cérnára nyúlik, vagy nem, de ez most mindegy).

Kívülről nézve viszont soha nem éri el még az eseményhorizontot sem, vagyis az idők végezetéig látni lehet a világító hátsó lampáját; igaz, egyre halványabban és vörösebben.

Gondolom, a lámpát elhagyó fotonok összenergiája (a fotonok darabszáma?) ettől még ugyanannyi, mint amennyit a bezuhanó űrhajós szerint a lámpája összesen kibocsátott, amíg szét nem szakadt - ám ez kívülről nézve csak végtelen idő mínusz néhány eónnál történik majd meg.

Egy sok milliárd éve létező lyukba korábban már rengeteg űrhajó beleeshetett, plusz még több igen forróra hevült világító(?) anyag az akkréciós korongból (ha volt ilyenje), és ezek lenyomata aztán elvileg az eseményhorizontra kenődve a Végső Lámpaoltásig ott is marad.

Szóval miért nem világítanak a fekete lyukak (ha nem is annyira, mint Olbers para-univerzuma)?
Nem adódik össze a valaha belezuhant anyag aktuális fényessége? Nem kéne mégis látnunk valamit ott a semmi helyett?

És ha már paradoxon, akkor egy másikhoz: a felkenődött látvány nem utal valahogy a behullással elveszőnek tartott információra?

Köszönöm a segítséget.

[István]

[triasz]

[Zsolt68]

[srudolf]

A statikus fly, anyagmentes környezettel, Schwarzschild koordinátázásánál a radiálisan zuható megfigyelő sajátidejének és a rendszeridőnek a viszonya a következő:
dτ/dt= gyök(1-r/r).
Nyilvánvaló, hogy amikor a :r: tart az r-hez (az eseményhorizont sugarához), akkor gyök alatti kifejezés tart nullához: vagyis sajátidő megáll, miközben a rendszeridő tovább ketyeg.
De ez csak egy adott matematikai model- egy koordonátázás- sajátossága.
Egy másik koordonátázásban, a zuhanó átmegy az eseményhorizonton és sajátidőben mérve véges idő alatt eléri szingulalitást, ahol mindegyik matematikai model metrikája megszűnik. A valós fizikai folyamatok sajátidőben történnek, de nem tudjuk leírni az folyamatokat csak koordonátarendszerekkel.
Nem gondoljátok, hogy le kéne szállni erről a "ki mit lát" témáról?

[Zsolt68]

[srudolf]

dinamikusan mozgó koordinátázás....


Yaglom-A SimpleNon-euclidean Geometry And Its Physical Basis.

Ezt a könyvet ajánlotta egyszer Dgy.
Javasolom, hogy olvasd el, mert szerintem a bibliája a téridő geometriájának.

[István]

Távolságmérés:
A fekete lyuk helyzetét, távolságát viszonylag pontosan meg lehet határozni, ha égitestek keringenek körülötte. Például annak, ami a galaxisunk közepén található. Ha egy tőlünk a lyuk felé száguldó tárgy távolságát mérjük folyamatosan a fényvisszaverődés és a Doppler effektus alapján, akkor sanda gyanúm szerint egy idő után nagyobb távolságot kapunk, mint maga a lyuk van.
Így van ez?
Nagyon találó a „lyuk” kifejezés, de lehetne akár „alagút” is, Laci hasonlata szerint.

[srudolf]

Csak az elejét nézted meg. De vagy 1000 oldalas.
Bevezeti a Galilei téridőt, az Euklédeszit, a Minkowskit és a mellékletben ott 9 Cayley-Klein geometria, axiometrikusan is.