Szerző: api » 2018.03.20. 20:30
Érdekes ha létezik valami érv, ami alátámasztja azt az elég valószínűtlennek tűnő lehetőséget, hogy ezek az univerzum fürtök valahogy összesimulnak. Ezért utólag leírom ide, miért volt számomra meglepő.
Talán igaz az örökös infláció elgondolása, és talán vannak az általunk megfigyelhető tartományon kívül más olyan tartományok is, amelyekben szintén lebomlott a hamis vákuum (az inflatonmező forró energiává alakult, sugárzássá, és részecskékké)! Vagyis létrejöttek más a buborékok is, amelyekben megszűnt a felfúvódás, s a miénkhez hasonló sokkal kevésbé drasztikus tágulásban folytatódott. Tehát akkor a továbbra is inflálódó nagy multiverzum-kalácsban ezek az univerzum-meggyek sokkal lassabban tágulnak, így csak azok maradhattak egy darabig annyira egymás közelében, hogy valami fénysebességű jel egyáltalán eljuthasson az egyikből a másikba, amelyek elég közel keletkeztek egymáshoz, és tér tágulásától független saját-sebességük is elég nagy volt egymás irányába. Bár ez nem lehetetlen, de azért elég valószínűtlen dolognak tűnik.
A CMB térbeli mintázatának spektrumában mérhető domináns módus a gömbi koordináták szerint kb. 1 fok szögű (180-190-es multipólus indexű). Ami a lecsatolódáskor még pontosan kitöltötte a teljes 360 fokos látószöget. A lassuló tágulás miatt azóta persze a kozmológiai horizonton belülre kerültek a lecsatolódáskor még horizonton kívülre terjedő módusok is, csak hát ezeket a kisebb multipólus indexű összetevőket statisztikailag elég pontatlanabbul lehet mérni, hiszen még ma is csak kevésszer ismétlődő mintázatot jelentenek a 360 fokos panorámán. Úgy 20-as index alatt már nagyon megnő a kiküszöbölhetelen statisztikai hiba.
Márpedig az univerzum-meggyek inflációs szétsodródása miatt, legfeljebb ezekben a legnagyobb kiterjedésű hőmérsékleti perturbációs módusokban látszik némi esély valami anomáliára, amit egy másik univerzum okozhatott. Hacsak Hawkingék nem jöttek rá valami kerülőútra . . . Erre vonatkozott a kérdésem.