Átmentem a szivárvány alatt

[dgy]

Át lehet-e menni a szivárvány alatt?

Vagy legalább megállni alatta?

Az utóbbi megtörténhet, ha a szivárvány pont a fejünk felett, a zenitben húzódik. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy ez a nevezetes esemény épp a napkelte pillanatában következik be.

Lehetséges ez? Milyen fizikai, optikai, meteorológiai, planetológiai stb. feltételei vannak annak, hogy ilyen speciális "zenitodiális" szivárványt láthassunk?

dgy

[dgy]

Ha már szivárvány...

Ajánlom az érdeklődők figyelmébe a több mint három éve megjelent "Szivárványos krimi" című történetet (megtalálható az Ortvay-feladatok között), amelyre azóta sem érkezett helyes megoldás.

dgy

[G.Á]

Legegyszerűbb megközelítésben, feltételezhetnénk hogy a megvilágítás horizontális, ekkor az szükséges hogy a szivárvány 180 fok alatt látszódjon.
Egy gyors számolással az jött ki, hogy az elsődleges szivárvány akkor látszódhat 180 fok alatt, ha a törésmutató kb 1.1, ami jóval alacsonyabb mint a közönséges körülmények között kondenzált anyagokra jellemző törésmutató. Persze lebegő nanostruktúrált szemcsékkel bizonyára kivitelezhető volna.

Másik lehetőség lenne az, hogy egy olyan égitesten tartózkodva látjuk ezt, amelyik elég távol áll a gömbszerűtől, és egy kiálló csúcson állva, a felkelő nap megfelelő szög alatt látszik.

A legrealisztikusabb lehetőség valószínűleg a délibábbal kombinált megvilágítás, vagyis ha a mögöttünk lévő talaj közelében a talaj törésmutató-eloszlása megfelelő ahhoz, hogy a hajnali napsugarak trajektóriái kb 48 fokos emelkedéssel érjenek el hozzánk.
Kérdés persze az, hogy egy ennyire erős emelkedés lehetséges-e, ezt még nem ellenőriztem.