Szerző: Takács Imre » 2018.03.30. 08:51
Sziasztok!
Úgy látom, hogy több mint két hete nem volt eszmecsere a laikus kérdések körében, így most nem szakítok meg semmilyen aktív társalgást.
Van három laikus kérdésem, remélem kapok rájuk választ a hozzáértőktől.
1. Egy nagy tömegű objektum közelében lévő test potenciális energiáját úgy kapjuk, hogy a nagy tömegű objektum test helyén lévő gravitációs potenciálját szorozzuk a test tömegével. Tegyük fel, hogy a test nagy sebességgel kering kör alakú pályán az objektum körül. Ekkor a test nyugalmi, vagy relativisztikus tömegével (tudom, hogy ez helytelen kifejezés) kell szorozni a gravitációs potenciált?
Magyarul, függ-e a potenciális energia a test kinetikus energiájától?
2. Függ-e (hogyan függ) a téridő görbületétől a gravitációs állandó? Ha egy fekete lyuk közelében tartózkodik egy megfigyelő olyan távolságban, hogy a távolság egysége felére csökken, idő egysége pedig duplájára nő, akkor számára a gravitációs állandó mértékegysége 32-szeresére nő (hosszúság köb/tömeg/idő négyzet mértékegységből következően)? Ahogy tágult a világegyetem, a gravitációs állandó értéke is változott?
3.Egyszer már feltettem ezt a kérdést a laikus kérdések között, de nem kaptam rá választ. Azt tanítják az iskolában, hogy a testek természetes állapota az egyenesvonalú, egyenletes mozgás, aminek egy speciális esete az, ha a test nyugalomban van, vagyis sebessége nulla. Ma már tudjuk, hogy az űrben magára hagyott bármilyen test előbb-utóbb beáll egy olyan állapotba, amiben a mikrohullámú háttérsugárzás intenzitása minden irányból azonos lesz. Ha nem olyan a test mozgásállapota, akkor maga a mikrohullámú háttérintenzitás irányfüggő sugárnyomás különbsége fogja beállítani a testet. Miért helytelen az a kijelentés, hogy a világegyetemünkben a testek természetes állapota az a mozgásállapot, amiben a mikrohullámú háttérsugárzás intenzitása minden irányból azonos értékű?