Visszatérve a feketelyukak keringőjéhez:
Úgy tudnak esetleg veszíteni a gyorsulás miatt sugárzó feketelyukak a tömegeikből bespirálozáskor, hogy bekerülnek egymás ergoszférájába, és ezáltal már képesek ennek megfelelő "kölcsönhatásba" kerülni. Pontosabban leírva: Az ergoszférájuk elkezd közösülni, mikor már ehhez elég közel vannak egymáshoz. Ebben a közösült összenyalt ergoszférában, ha már eléggé egymásban vannak (de tényleg, szó szerint, viccen kívül...

), és ekkor ugye már az eseményhorizontjuk is elkezdi ugyanezt, létrejön a Penrose-effektus, (azaz olyasmi, mint mikor egy részecske, tömeges anyagdarab kinti "szemmel nézve" negatív energiájú pályán zuhan bele a feketelyukba, és ezáltal csökkenti annak tömegét), és az ennek megfelelő energia gravitációs hullámok formájában elsugárzódik. Lényegében itt is a kinetika (mozgás) folytán jön létre a sugárzásnak ez a része is. Az eseményhorizont alól semmi sem jön ki. Abba csak befelé van út a relativitáselmélet szerint.