Tehát, ahogy én látom a gond a következő: az állapottérben nem a "fényhullámok" interferálnak. Azok a valós térben vannak. Az állapottérben a fizikai állapotot reprezentáló (energia, impulzus, stb.) mennyiségek hullámai szuperponálódnak.
Ezek az állapottér hullámok (általánosan állapotfüggvények) komplex mennyiségekkel vannak leírva, mert így lehet megmagyarázni, hogy pl. az interferenciakísérletben miért van, hogy a sötét helyen nincs foton, elektron stb. becsapódás. Valami van ott, mert különben nem lenne interferencia.
De az nem a részecske. Erre szolgál a komplex állapothullám, amely ott van a sötét helyeken is, és úgy interferál, hogy az intenzitás nulla/alacsony, tehát nincs/ritka a foton/részecske detektálás. Hogy azután ez az "állapothullám" minek az állapota azokon a helyeken ahol nincs semmi, az már filozófiai kérdés. Az éter szó tabu, tehát legyen vákuumállapot ott csak úgy.
Legalábbis én így értem mint laikus.
